¹Akkor hasonló leszen mennyeknek országa a tíz szűzhöz, ki vévén lámpáikat, eléje menének a vőlegénynek és menyasszonynak.

²Öt pedig azok közől esztelen vala, és öt eszes.

³De az öt esztelenek vévén lámpáikat, nem vittek olajt magokkal.

⁴Az eszesek pedig vittek olajt edényeikben a lámpákkal.

⁵Késvén pedig a vőlegény, szunnyadozának mindnyájan és aluvának.

⁶Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ime a vőlegény jő, menjetek eléje.

⁷Akkor mind fölkelének ama szűzek, és fölékesíték lámpáikat.

⁸Az esztelenek pedig mondák az eszeseknek: Adjatok nekünk olajtokból; mert a mi lámpáink elalszanak.

⁹Felelék az eszesek mondván: Netalán ne legyen elég nekünk és nektek, menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak.

¹⁰Midőn pedig venni mentek, eljöve a vőlegény, és a kik készen voltak, bemenének vele a menyekzőre, és az ajtó bezáraték.

¹¹Végtére pedig eljövének a többi szűzek is, mondván: Uram, uram! nyisd meg nekünk.

¹²Ő pedig felelvén, mondá: bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.

¹³Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok a napot, sem az órát.

¹⁴Mert valamint egy, messze útra menendő ember eléhívá szolgáit, és átadá nekik javait.

¹⁵És egynek öt talentomot ada, másnak pedig kettőt, ismét másnak egyet, kinek-kinek tulajdon tehetsége szerint, és azonnal elindúla.

¹⁶Elméne pedig, a ki öt talentomot vett vala, és kereskedék azokkal, és más ötöt nyere.

¹⁷Hasonlóképen az is ki kettőt vett vala, más kettőt nyere.

¹⁸A ki pedig egyet vett vala, elmenvén, a földbe ásá, és elrejté ura pénzét.

¹⁹Sok idő múlva pedig visszajövén ama szolgák ura, számot vete velök.

²⁰És eljövén, ki öt talentomot vett vala, más öt talentomot hoza, mondván: Uram! öt talentomot adtál nekem, ime más ötöt nyertem rajta.

²¹Mondá neki ura: Örűlj, jó és hív szolgám! mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe.

²²Eljöve pedig az is, ki két talentomot vett vala, és mondá: Uram! két talentomot adtál nekem, ime más kettőt nyertem.

²³Mondá neki ura: Örűlj, jó és hív szolgám! mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe.

²⁴Eljövén pedig az is, ki egy talentomot vett vala, mondá: Uram! tudom, hogy kemény ember vagy, aratsz, hol nem vetettél, és gyüjtesz, hol nem hintettél;

²⁵félvén tehát, elmentem, és talentomodat a földbe rejtettem; ime itt a tied.

²⁶Felelvén pedig ura, mondá neki: Gonosz és rest szolga! tudtad, hogy aratok, hol nem vetettem, és gyüjtök, hol nem hintettem;

²⁷azért pénzemet a pénzváltóknak kell vala adnod, és én megjövén, kamattal vettem volna meg, a mi enyém.

²⁸Vegyétek el tehát tőle a talentomot, és adjátok annak, kinek tíz talentoma vagyon.

²⁹Mert mindannak, a kinek vagyon, adatik és bővelkedik; attól pedig, a kinek nincsen, a mivel bírni látszik is, elvétetik tőle.

³⁰És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott leszen sírás és fogak csikorgatása.

³¹Mikor pedig eljő az ember fia az ő fölségében, és vele mind az angyalok: akkor ő fölségének királyi székébe ül;

³²és összegyüjtetnek eléje minden nemzetek, és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól.

³³És a juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig balkéz felől.

³⁴Akkor majd így szól a király azoknak, kik jobbja felől lesznek: Jőjetek, Atyámnak áldottai! bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot.

³⁵Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

³⁶mezítelen, és befödöztetek engem; beteg voltam, és meglátogattatok engem; tömlöczben voltam, és hozzám jöttetek.

³⁷Akkor felelnek majd az igazak neki, mondván: Uram! mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged? szomjúhozni, és italt adtunk neked?

³⁸Mikor láttunk jövevényűl, és befogadtunk téged? vagy mezítelenűl, és befödöztünk téged?

³⁹Vagy mikor láttunk téged betegen, vagy a tömlöczben, és hozzád mentünk?

⁴⁰És felelvén a király, mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, a mit egynek ezen legkisebb atyámfiai közől cselekedtetek, nekem cselekedtétek.

⁴¹Akkor így szól majd azoknak is, kik balfelől lesznek: Távozzatok tőlem, átkozottak az örök tűzre; mely készíttetett az ördögnek és az ő angyalainak.

⁴²Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjuhoztam, és nem adtatok nekem italt;

⁴³jövevény voltam, és be nem fogadtatok engem; mezítelen, és be nem födöztetek engem; beteg és a tömlöczben voltam, és meg nem látogattatok engem.

⁴⁴Akkor felelnek majd neki azok is, mondván: Uram! mikor láttunk téged éhezni vagy szomjúhozni, jövevényül vagy mezítelenűl, betegen vagy a tömlöczben, és nem szolgáltunk neked?

⁴⁵Akkor majd megfelelek nekik, mondván: Bizony mondom nektek: A mit nem cselekedtetek egynek e kicsinyek közől, nekem sem cselekedtétek.

⁴⁶És ezek örök kínra mennek, az igazak pedig örök életre.