¹És lőn, a mint elvégezte Jézus mind e beszédeket, mondá tanítványinak

²Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét leszen, és az ember fia elárúltatik, hogy megfeszíttessék.

³Akkor egybegyűlének a papi fejedelmek és a nép vénei a főpap tornáczába, ki Kaifásnak neveztetik vala.

⁴És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.

⁵Mondának pedig: Ne az ünnepnapon, netalán támadás legyen a nép között.

⁶Mikor pedig Jézus Bethániában volt, a poklos Simon házában,

⁷járúla hozzája egy asszony, alabastromedényben drága kenettel, melyet az asztalnál ülőnek fejére önte.

⁸Látván ezt a tanítványok, neheztelének, mondván: Mirevaló e vesztegetés?

⁹Mert ezt drágán el lehetett volna adni, és a szegényeknek osztani.

¹⁰Tudván pedig ezt Jézus, mondá nekik: Miért vagytok ez asszony bántására? Ő jó cselekedetet tett velem.

¹¹Mert szegények mindenkor vannak veletek; én pedig nem mindenkor vagyok veletek.

¹²Mert ő e kenetet testemre öntvén, azt temetésemre cselekedte.

¹³Bizony mondom nektek, valahol ez evangéliom hirdettetni fog egész világon, az is elmondatik, mit ez cselekedett, az ő emlékezetére.

¹⁴Akkor elméne egy a tizenkettő közől, ki iskarioti Júdásnak neveztetik vala, a papifejedelmekhez.

¹⁵és mondá nekik: Mit akartok nekem adni, és én őt kezetekbe adom? Azok pedig rendelének neki harmincz ezüstpénzt.

¹⁶És attólfogva alkalmat keres vala, hogy őt elárulja.

¹⁷A kovásztalanok első napján pedig a tanítványok Jézushoz járulának, mondván: Hol akarod, hogy elkészítsük ételedre a húsvétet?

¹⁸Jézus pedig mondá: Menjetek a városba, egyvalakihez, és mondjátok neki: A mester mondja: Az én időm közel vagyon, nálad tartom a húsvétet az én tanítványimmal.

¹⁹És úgy cselekvének a tanítványok, a mint rendelte vala nekik Jézus, és elkészíték a húsvétet.

²⁰Beesteledvén pedig, letelepedék tizenkét tanítványával.

²¹És midőn evének, mondá: Bizony mondom nektek, hogy egy közőletek elárul engem.

²²És igen megszomorodván, kezdék egyenkint kérdeni: Vajjon én vagyok-e? Uram!

²³Ő pedig felelvén, mondá: A ki velem kezét a tálba mártja, az árul el engem.

²⁴Az ember fia elmegy ugyan, a mint írva van felőle; de jaj annak az embernek, ki által az ember fia elárultatik; jobb lett volna neki, ha nem született volna az az ember.

²⁵Felelvén pedig Júdás, ki elárulta őt, mondá: Vajjon én vagyok-e? Rabbi! Felelé neki: Te mondád.

²⁶Midőn pedig vacsoráltanak, vevé Jézus a kenyeret, megáldá és megszegé, és adá tanítványinak, és mondá: Vegyétek és egyétek, ez az én testem.

²⁷És vevén a kelyhet, hálát ada, és nekik adá, mondván: Igyatok ebből mindnyájan;

²⁸mert ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

²⁹Mondom pedig nektek: Nem iszom mostantól e szőllőtermésből az napig, mikor amaz újat iszom majd veletek Atyám országában.

³⁰És dicséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.

³¹Akkor mondá nekik Jézus: Ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel. Mert írva vagyon: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.

³²Minekutána pedig feltámadok, megelőzlek titeket Galileában.

³³Felelvén pedig Péter, mondá neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, és soha meg nem botránkozom.

³⁴Mondá neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ez éjjel, minekelőtte a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.

³⁵Mondá neki Péter: Ha meg kell halnom is veled, nem tagadlak meg téged. Hasonlóképen szólának mindnyájan a tanítványok is.

³⁶Akkor méne Jézus velök a majorba, mely Getszemáninak neveztetik, és mondá tanítványinak: Üljetek itt, míg amoda megyek, és imádkozom.

³⁷És maga mellé vévén Pétert és Zebedeus két fiát, kezde bánkódni és szomorkodni.

³⁸Akkor mondá nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig; várakozzatok itt, és viraszszatok velem.

³⁹És egykevessé elébb menvén, orczájára borúla, imádkozván és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el e pohár tőlem; mindazáltal nem a mint én akarom, hanem a mint te.

⁴⁰És méne tanítványihoz, és aluva találá őket, és mondá Péternek: Igy nem viraszthattatok-e velem egy óráig?

⁴¹Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.

⁴²Ismét másodszor elméne, és imádkozék, mondván: Atyám! ha e pohár el nem múlhatik a nélkül, hogy megigyam, legyen a te akaratod.

⁴³És eljöve ismét, és aluva találá őket; mert szemeik el voltak nehezedve.

⁴⁴És elhagyván őket, ismét elméne, és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszédet mondván.

⁴⁵Akkor tanítványihoz jöve, és mondá nekik: Aludjatok már és nyugodjatok. Ime elközelgetett az óra, és az ember fia a bűnösök kezeibe adatik.

⁴⁶Keljetek föl, menjünk; íme közeledik, a ki engem elárul.

⁴⁷Míg ő szólott, ime Júdás, egy a tizenkettő közől, eljöve, és vele nagy sereg, kardokkal és dorongokkal, küldetve a papifejedelmektől és a nép véneitől.

⁴⁸A ki pedig elárulta őt, jelt adott nekik mondván: A kit megcsókolok, ő az, fogjátok meg.

⁴⁹És azonnal Jézushoz járulván, mondá: Üdvözlégy, Rabbi! És megcsókolá őt.

⁵⁰Mondá neki Jézus: Barátom! mi végre jöttél? Akkor hozzája menének, és kezeiket Jézusra veték, és megfogák őt.

⁵¹És íme egy azok közől, kik Jézussal valának, kinyujtván kezét, kivoná kardját, és rácsapván a papifejedelem szolgájára, elvágá annak fülét.

⁵²Akkor mondá neki Jézus: Tedd vissza helyére kardodat; mert mindazok, kik fegyvert fognak, fegyver által vesznek el.

⁵³Vagy azt véled, hogy nem kérhetem Atyámat? És ad nekem azonnal többet tizenkét ezred angyalnál.

⁵⁴Miképen teljesednek be tehát az írások, melyek szerint így kell lenni?

⁵⁵Azon órában mondá Jézus a seregnek: Mint latorra, úgy jöttetek ki kardokkal és dorongokkal engem megfogni. Mindennap nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok el engem.

⁵⁶Ez pedig mind lőn, hogy beteljesedjenek a próféták irásai. Akkoron a tanítványok mindnyájan elhagyván őt, elfutának.

⁵⁷Amazok pedig fogván Jézust, vivék Kaifáshoz, a papifejedelemhez, hol az írástudók és vének egybegyűltek vala.

⁵⁸Péter pedig követé őt távolról a papifejedelem tornáczáig; és oda bemenvén, leüle a szolgákkal, hogy lássa végét.

⁵⁹A papifejedelmek pedig és az egész gyülekezet hamis tanúbizonyságot keresének Jézus ellen, hogy őt halálra adják;

⁶⁰és nem találának, noha sok hamis tanú jött elő. Utoljára pedig jöve két hamis tanú,

⁶¹és így szólának: Ez mondotta: Leronthatom az Isten templomát, és harmadnap múlva fölépíthetem azt.

⁶²És fölkelvén a papifejedelem, mondá neki: Semmit sem felelsz-e azokra, miket ezek ellened bizonyítanak?

⁶³Jézus pedig hallgata. És a papifejedelem mondá neki: Kényszerítlek téged az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy-e Krisztus, az Isten Fia?

⁶⁴Felelé neki Jézus: Te mondád! azonban mondom nektek: Ezután meglátjátok az ember fiát ülni az Isten erejének jobbján, és eljőni az ég felhőiben.

⁶⁵Akkor a papifejedelem megszaggatá ruháit, mondván: Káromkodék! Mi szükségünk van még tanúkra? ime most hallottátok a káromlást.

⁶⁶Mit itéltek? Azok pedig felelvén, mondák: Méltó a halálra.

⁶⁷Akkoron orczájára pökdösének, és nyakon csapdosák őt, némelyek pedig tenyereikkel arczúlverék,

⁶⁸mondván: Találd el Krisztus! kicsoda az, ki megütött téged?

⁶⁹Péter pedig kivül a tornáczban ül vala; és hozzá járula egy szolgáló, mondván: Te is a galileai Jézussal valál.

⁷⁰Ő pedig tagadá mindnyájok előtt, mondván: Nem tudom, mit mondasz.

⁷¹Midőn pedig kiment az ajtón, meglátá őt más szolgáló, és mondá azoknak, kik ott valának: Ez is a názáreti Jézussal vala.

⁷²És ismét tagadá esküvel: Hogy nem ismerem az embert.

⁷³És kevés vártatva, hozzája menének az ottállók, és mondák Péternek: Bizonyára te is azok közől vagy, mert szólásod is elárul téged.

⁷⁴Akkor kezde átkozódni és esküdni, hogy nem ismeri az embert. És azonnal megszólala a kakas.

⁷⁵És megemlékezék Péter Jézus igéjéről, melyet mondott vala: Minekelőtte a kakas szól, háromszor tagadsz meg engemet. És onnan kimenvén, keservesen síra.