¹És kijövén Jézus a templomból, elindúla. És hozzá járulának tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épűleteit.

²Ő pedig felelvén, mondá nekik: Látjátok-e mindezeket? Bizony mondom nektek, nem hagyatik itt kő kövön, mely le ne rontassék.

³Midőn pedig az olajfák hegyén leült, hozzá járulának a tanítványok külön, így szólván: Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek? és mi lesz jele eljövetednek és a világ végezetének?

⁴És felelvén Jézus, mondá nekik: Vigyázzatok, hogy valaki el ne ámítson titeket.

⁵Mert sokan fognak jőni az én nevemben, mondván: Én vagyok a Krisztus; és sokat eltévelyítenek.

⁶Hallani fogtok pedig harczokat és harczi híreket; vigyázzatok, hogy meg ne háborodjatok; mert ezeknek meg kell lenni; de még nincsen vége.

⁷Mert nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; és leszen dögvész, éhség és földindulás helyenkint.

⁸Mindez pedig csak kezdete a gyötrelmeknek.

⁹Akkor átadnak titeket zaklatásra, és megölnek titeket; és gyülöletben lesztek minden nemzetnél az én nevemért.

¹⁰És akkor sokan megbotránkoznak, egymást elárulják, egymást gyülölni fogják.

¹¹És sok hamis próféta támad, és sokat eltévelyítenek.

¹²És mivelhogy elterjed a gonoszság, soknak meghűl szeretete.

¹³A ki pedig állhatatos lesz mindvégiglen, üdvözűl.

¹⁴És egész világon hirdettetni fog az ország ezen evangélioma bizonyságúl minden nemzetnek; és akkor eljön a végezet.

¹⁵Midőn tehát látjátok a pusztulás utálatosságát, melyet megjövendölt Dániel próféta, állani a szent helyen, – a ki olvassa, értse!

¹⁶akkor a kik Judeában vannak, fussanak a hegyekre;

¹⁷és ki a héjazaton van, le ne szálljon valamit elvinni házából.

¹⁸és ki a mezőn, vissza ne térjen elvinni köntösét.

¹⁹Jaj pedig a nehézkeseknek és szoptatóknak ama napokban!

²⁰Imádkozzatok pedig, hogy futástok ne legyen télben vagy szombaton.

²¹Mert nagy szorongatás leszen akkor, minő nem volt világ kezdetétől mindeddig, s nem is leszen.

²²És ha meg nem rövidíttetnének azok a napok, egy ember sem szabadúlna meg; de a választottakért megrövidíttetnek ama napok.

²³Akkor, ha valaki mondja nektek: Ime itt a Krisztus, vagy amott; ne higyétek.

²⁴Mert támadnak hamis Krisztusok és hamis próféták; és nagy jeleket és csodákat tesznek, úgy hogy tévedésbe hozzák (ha lehet) még a választottakat is.

²⁵Ime eleve megmondottam nektek.

²⁶Ha tehát mondják nektek: Ime a pusztában vagyon, ki ne menjetek; íme a rejtekhelyeken… ne higyétek.

²⁷Mert valamint a villámlás napkeleten támad, és látszik napnyugatig: úgy leszen az ember fiának eljövetele is.

²⁸A hol a test vagyon, oda gyűlnek a sasok is.

²⁹Mindjárt pedig ama napok gyötrelme után a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullnak az égből, és az egek erei megindúlnak.

³⁰És akkor feltűnik az ember fiának jele az égen; és akkor majd sírnak a föld minden nemzetségei, és meglátják az ember fiát az ég felhőiben jőni nagy hatalommal és fönséggel.

³¹És elküldi angyalait harsonával és nagy szózattal; és egybegyüjtik az ő választottait a négy szélről, az egek végétől azok határáig.

³²A fügefáról pedig vegyetek példát: Midőn immár ága gyenge, és levelei sarjadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

³³Azonképen ti is, midőn látjátok, mindezeket, tudjátok, hogy közel van az ajtóban.

³⁴Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik e nemzedék, mignem mindezek meglesznek.

³⁵Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

³⁶Azt a napot azonban, vagy órát senki sem tudja, még a mennyei angyalok sem, hanem egyedűl az Atya.

³⁷A mint pedig volt Noé napjaiban, úgy leszen az ember fiának eljövetekor is.

³⁸Mert valamint a vízözön előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és kiházasíttattak mindazon napig, melyen Noé bement a bárkába,

³⁹és nem vették észre magokat, mignem eljött a vízözön, és elvitte mindnyájokat: úgy leszen az ember fiának eljövetele is.

⁴⁰Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.

⁴¹Két asszony őröl a malomban; az egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.

⁴²Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.

⁴³Azt pedig értsétek meg: Hogyha tudná a családatya, mely órában fog jőni a tolvaj, bizonyára vigyázna, és nem engedné házát megásatni.

⁴⁴Azért ti is legyetek készen, mert a mely órában nem vélitek, eljön az ember fia.

⁴⁵Vajjon kicsoda a hív és okos szolga, kit ura az ő háznépe fölé rendelt, hogy azoknak eledelt adjon idején?

⁴⁶Boldog az a szolga, kit, mikor eljövend ura, úgy cselekedve talál.

⁴⁷Bizony mondom nektek, hogy minden javai fölé rendeli őt.

⁴⁸Ha pedig ama gonosz szolga szívében azt mondja: Késik eljőni uram;

⁴⁹és verni kezdi szolgatársait, a részegesekkel pedig eszik, iszik:

⁵⁰eljő ama szolgának ura az napon, melyen nem reményli, és azon órában, melyet nem tud;

⁵¹és elszakasztja őt, és részét a képmutatókkal adja ki; ott leszen sírás és fogak csikorgatása.