¹Akkor szóla Jézus a seregekhez és tanítványaihoz,

²mondván: Mózes székén ülnek az irástudók és farizeusok.

³Azért a miket mondanak nektek, mind tartsátok meg és cselekedjétek; de az ő tetteik szerint ne cselekedjetek; mert mondják, és nem cselekszik.

⁴Mert nehéz és elviselhetlen terheket kötnek és tesznek az emberek vállaira; de ujjokkal sem akarják azokat mozdítani.

⁵Minden cselekedeteiket pedig azért teszik, hogy láttassanak az emberektől; mert kiszélesítik emlékhártyáikat, és megnagyobbítják ruhaszegélyeiket.

⁶Szeretik az első helyeket a lakomákon, és az első székeket a zsinagógákban,

⁷és a köszöntéseket a piaczon, és hogy rabbiknak hivassanak az emberektől.

⁸Ti pedig ne hivassatok rabbiknak; mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok.

⁹És ne híjatok senkit atyátoknak e földön? mert egy a ti Atyátok, ki mennyekben vagyon.

¹⁰Se ne hivassatok mestereknek; mert egy a ti mesteretek, Krisztus.

¹¹A ki nagyobb köztetek, legyen a ti szolgátok.

¹²A ki pedig magát felmagasztalja, megaláztatik, és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

¹³Jaj pedig nektek, képmutató irástudók és farizeusok! kik bezárjátok mennyeknek országát az emberek előtt. Mert ti nem mentek be, s a bemenőket sem hagyjátok bejutni.

¹⁴Jaj nektek, képmutató irástudók és farizeusok! mert megemésztitek az özvegyek házait, hosszú imádságokat imádkozván; ezért súlyosabb itélet alá estek.

¹⁵Jaj nektek, képmutató irástudók és farizeusok! mert körűljárjátok a tengert és szárazföldet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek, és midőn azzá lett, a gehenna fiává teszitek őt kétszerte inkább magatoknál.

¹⁶Jaj nektek, vak vezérek! kik, mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi; a ki pedig a templom aranyára esküszik, tartozik.

¹⁷Esztelenek és vakok! vajjon mi nagyobb, az arany-e, vagy a templom, mely megszenteli az aranyat?

¹⁸És ha valaki az oltárra esküszik, semmi; a ki pedig az ajándékra esküszik, mely azon vagyon, tartozik.

¹⁹Vakok! vajjon mi nagyobb, az ajándék-e, vagy az oltár, mely megszenteli az ajándékot?

²⁰A ki tehát az oltárra esküszik, arra esküszik és mindenre, mi azon vagyon.

²¹És a ki a templomra esküszik, rája esküszik és arra is, ki abban lakik.

²²És a ki az égre esküszik, az Istennek királyiszékére esküszik, és arra is, ki azon ül.

²³Jaj nektek, képmutató irástudok és farizeusok! kik tizedet adtok ugyan a mentából és kaporból és köményből, de elhagyjátok, a mi nagyobb a törvényben, az itéletet, az irgalmasságot és a hitet. Ezeket szükség volt cselekedni, és amazokat el nem hagyni.

²⁴Vak vezérek! megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.

²⁵Jaj nektek, képmutató irástudók és farizeusok! mert tisztogatjátok a pohár és tál külsejét, belül pedig tele vagytok ragadománynyal és tisztátalansággal.

²⁶Vak farizeus! tisztítsd meg előbb, a mi belül van a pohárban és tálban, hogy az, mi kivül vagyon, megtisztúljon.

²⁷Jaj nektek, képmutató irástudók és farizeusok! mert hasonlók vagytok a megfehérített sírokhoz, melyek kivül ékeseknek látszanak az emberek előtt, belül pedig tele vannak holtak csontjaival és minden undoksággal.

²⁸Úgy ti is kivül igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, belül pedig tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.

²⁹Jaj nektek, képmutató irástudók és farizeusok! kik a próféták sírjait építitek, és ékesítitek az igazak emlékeit,

³⁰és az mondjátok: Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna részesek velök a próféták vérében.

³¹Tehát magatok tanusítjátok, hogy fiai vagytok azoknak, kik a prófétákat megölték;

³²töltsétek be ti is atyáitok mértékét.

³³Kigyók, viperák fajzati! hogy kerűlitek el a gehenna itéletét?

³⁴Azért ime én küldök hozzátok prófétákat és bölcseket és irástudókat; és azok közől megöltök és megfeszítetek; és azok közől megostoroztok zsinagógáitokban, és üldöztök városról városra;

³⁵hogy rárok szálljon minden igaz vér, mely kiontatott a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véreig, kit megöltetek a templom és oltár között.

³⁶Bizony mondom nektek, eljő mindez e nemzedékre.

³⁷Jerusalem! Jerusalem! mely megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, kik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyüjteni fiaidat, mint a tyúk egybegyüjti csirkéit szárnyai alá, és nem akartad?

³⁸Ime pusztán hagyatik nektek a ti házatok.

³⁹Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól, mígnem mondjátok: Áldott ki az Úr nevében jő.