¹És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, átköltözék Galileából, és jöve Judea határaiba a Jordánon túl.

²És nagy sereg követé őt, és ott meggyógyítá őket.

³És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt, és mondván: Szabad-e az embernek feleségét elbocsátani akármi okból?

⁴Ő pedig felelvén, mondá nekik: Nem olvastátok-e, hogy a ki az embert teremtette kezdettől, férfiúvá és asszonynyá teremtette őket? és mondá:

⁵Ezért elhagyja az ember atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testté lesznek.

⁶Azért már nem kettő, hanem egy test. A mit tehát Isten egybekötött, ember el ne válaszsza.

⁷Mondának neki: Miért parancsolta tehát Mózes váláslevél adása mellett az elbocsátást?

⁸Mondá nekik: Mert Mózes a ti szivetek keménysége miatt engedte meg nektek, elbocsátani feleségteket; de kezdetben nem úgy volt.

⁹Mondom pedig nektek: hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást veszen, paráználkodik; és ki az elbocsátottat elveszi, paráználkodik.

¹⁰Mondák neki az ő tanítványai: Ha így van dolga az embernek feleségével, nem hasznos megházasodni.

¹¹Ő pedig mondá nekik: Nem mindnyájan fogják fel ez igét, hanem a kiknek adatott.

¹²Mert vannak férfiatlanok, kik anyjok méhéből úgy születtek; és vannak férfiatlanok, kik az emberek által tétettek azokká; és vannak férfiatlanok, kik magokat tették azokká mennyeknek országáért. A ki felfoghatja fogja fel.

¹³Akkor kisdedek vitetének hozzája, hogy tegye rájok kezeit, és imádkozzék. A tanítványok pedig feddék őket.

¹⁴Jézus pedig mondá nekik: Hagyjátok a kisdedeket hozzám jőni, és ne tiltsátok őket; mert ilyeneké mennyeknek országa.

¹⁵És miután rájok tette kezeit, elméne onnét.

¹⁶És ime egyvalaki hozzájárúlván, mondá neki: Jó mester! mi jót cselekedjem, hogy örök életem legyen?

¹⁷Ő pedig mondá neki: Mit kérdesz engem a jóról? Egy a jó, az Isten. Ha pedig az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat.

¹⁸Kérdé őt: Melyeket? Jézus pedig mondá: Ne ölj, ne paráználkodjál, ne orozz, hamis tanúságot ne szólj.

¹⁹Atyádat és anyádat tiszteljed, és szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat.

²⁰Mondá neki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól, mi hijával vagyok még?

²¹Mondá neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el a mid vagyon, és oszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben; azután jőj, és kövess engem.

²²Mikor pedig az ifjú hallotta ez igét, megszomorodva méne el, mert sok jószága vala.

²³Jézus pedig mondá tanítványinak: Bizony mondom nektek, hogy nehéz a gazdagnak bejutni mennyeknek országába.

²⁴És ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni mennyeknek országába.

²⁵Hallván pedig ezeket a tanítványok, igen csodálkozának, mondván: Ki üdvözűlhet tehát?

²⁶Jézus pedig rájok tekintvén, mondá nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.

²⁷Akkor felelvén Péter, mondá neki: Ime mi mindent elhagytunk, és téged követtünk; mi lesz tehát velünk?

²⁸Jézus pedig mondá nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, kik engem követtetek, az ujjászületéskor, midőn az ember fia az ő fölségének székén fog ülni, ti is tizenkét széken fogtok ülni, itélendők Izrael tizenkét nemzetségét.

²⁹És mindaz, ki elhagyja házát, vagy atyjafiait, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy fiát, vagy szántóföldeit az én nevemért, százannyit nyer, és az örök életet fogja bírni.

³⁰Sokan lesznek pedig elsőkből utólsókká, és utólsókból elsőkké.