¹Hasonló mennyeknek országa a családos emberhez, ki jókor reggel kiment míveseket fogadni szőllőjébe.

²Megszerződvén pedig a mívesekkel egy tízes napi bérben, elküldé őket szőllőjébe.

³És kimenvén három óra tájban, láta más hivalkodókat állani a piaczon,

⁴és mondá nekik: Menjetek ti is szőllőmbe, és a mi igazságos leszen, megadom nektek.

⁵Azok pedig elmenének. És ismét kiméne hat és kilencz óra tájban, és hasonlóképen cselekedék.

⁶Tizenegy óra tájban pedig kimenvén, talála más vesztegállókat, és mondá nekik: Mit állotok itt egész nap hivalkodva?

⁷Felelék neki: Mert senki sem fogadott meg minket. Mondá nekik: Menjetek ti is szőllőmbe.

⁸Mikor pedig beesteledett, a szőllő ura mondá gondviselőjének: Hídd elő a míveseket, és add meg nekik béröket, elkezdvén az utolsóktól az elsőkig.

⁹Eljövén tehát a kik tizenegy óra tájban érkeztek vala, vőnek egyegy tízest.

¹⁰Eljövén pedig az elsők is, azt vélték, hogy többet nyernek, vőnek pedig ők is egyegy tízest.

¹¹És elvévén, zúgolódának a családatya ellen,

¹²mondván: Ezek az utolsók egy óráig munkálkodtak, és egyenlőkké tetted őket velünk, kik a nap terhét és hőségét viseltük.

¹³Ő pedig felelvén egyiknek közőlük, mondá: Barátom! nem teszek neked igazságtalanságot; nem egy tízesben szerződtél-e meg velem?

¹⁴Vedd föl, a mi tied, és menj; annyit akarok pedig ez utolsónak is adni, mint neked.

¹⁵Avagy nem szabad-e nekem, a mit akarok, cselekednem? talán a te szemed álnok, hogy ím én jó vagyok?

¹⁶Igy lesznek az utolsók elsőkké, és az elsők utólsókká; mert sokan vannak a hivatalosak, kevesen pedig a választottak.

¹⁷És fölmenvén Jézus Jerusalembe, magához vevé a tizenkét tanítványt külön, és mondá nekik.

¹⁸Ime fölmegyünk Jerusalembe, és az ember fia elárúltatik a papi fejedelmeknek és irástudóknak, és halálra kárhoztatják őt.

¹⁹És átadják őt a pogányoknak megcsúfolásra, megostorozásra és megfeszítésre, és harmadnapon feltámad.

²⁰Akkor hozzája méne Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, imádván őt, és kérvén tőle valamit.

²¹Ő pedig kérdé: Mit akarsz? Felelé amaz neki: Mondd, hogy üljön ez én két fiam, egyik jobbod, másik balkezed felől a te országodban.

²²Felelvén pedig Jézus, mondá: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a poharat, melyet én fogok inni? Mondák neki: Megihatjuk.

²³Az én poharamat inni fogjátok ugyan: de a jobb vagy balkezem felől való ülést, nem engem illet, hogy nektek megadjam, hanem a kiknek Atyámtól készíttetett.

²⁴És a tíz hallván ezt, boszankodának a két testvérre.

²⁵Jézus pedig magához hívá őket, és mondá: Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtok, és a kik nagyobbak, hatalmat gyakorolnak azokon.

²⁶Nem úgy leszen tiközöttetek; hanem a ki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek,

²⁷és a ki köztetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok;

²⁸valamint az ember fia nem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságúl sokakért életét adja.

²⁹És midőn kimentek Jerikóból, nagy sereg követé őt;

³⁰és ime két vak az út mellett ülvén, meghallák, hogy Jézus megyen át; és kiáltának, mondván: Uram, könyörűlj rajtunk, Dávidnak fia!

³¹A sereg pedig feddé őket, hogy hallgassanak. Azok pedig még inkább kiáltának, mondván: Uram, könyörűlj rajtunk, Dávidnak fia!

³²És megálla Jézus, és hívá őket, mondván: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?

³³Mondák neki: Uram! hogy megnyíljanak szemeink.

³⁴Könyörűlvén tehát rajtok Jézus, illeté szemeiket, és azonnal látának, és követék őt.