¹És mikor közeledtek Jerusalemhez és Bethániához az olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közől,

²és mondá nekik: Menjetek a helységbe, mely ellenetekben vagyon, és azonnal, a mint oda beértek, találtok egy megkötött vemhet, melyen emberek közől még senki sem ült; oldjátok el azt, és hozzátok el.

³És ha valaki tőletek kérdezi: Mit míveltek? mondjátok, hogy az Úrnak szükséges. És azonnal ide ereszti azt.

⁴És elmenvén, megtalálák a megkötött vemhet ottkinn az ajtó előtt a kettős úton; és eloldák azt.

⁵És némelyek az ottállók közől mondák nekik: Mit míveltek, eloldván a vemhet?

⁶S ők felelének nekik, a mint parancsolta vala Jézus, és elbocsáták nekik.

⁷És vivék a vemhet Jézushoz, és rátevék ruháikat, és ő ráüle.

⁸Sokan pedig ruháikat elteríték az úton, némelyek pedig ágakat vágnak vala a fákról, és az útra hinték.

⁹És a kik előlmennek és a kik követik vala őt, kiáltának, mondván: Hosanna!

¹⁰Áldott, ki az Úr nevében jő! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely íme jő! Hosanna a magasságban!

¹¹És beméne Jerusalembe a templomba. És körűlnézvén mindent, mikor már estére járt az idő, kiméne Bethániába a tizenkettővel.

¹²És másnap, mikor kijöttek Bethániából, megéhezék.

¹³És látván távolról egy leveles fügefát, oda méne, hogy ha valamit találna azon; de oda érkezvén, semmit egyebet nem talála leveleknél; mert nem vala ideje a fügének.

¹⁴És szólván, mondá annak: Ezután rólad senki gyümölcsöt ne egyék mindörökké! S ezt hallák tanítványai.

¹⁵És Jerusalembe jövének. És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni a templomban levő árusokat és vevőket, s a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatá.

¹⁶És nem engedé, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.

¹⁷És tanít vala, mondván nekik: Nincs-e megírva, hogy az én házam imádság házának hivatik minden nemzeteknél? Ti pedig azt latrok barlangjává tettétek.

¹⁸Hallván ezt a papifejedelmek és irástudók, arra törekvének, mikép veszthessék el őt; mert félnek vala tőle, mivel az egész sereg csodálkozék az ő tudományán.

¹⁹És a mint beesteledett, kiméne a városból.

²⁰És midőn reggel átmentek, láták a fügefát, hogy tövéből elszáradott.

²¹És megemlékezvén Péter, mondá neki: Rabbi! ime a fügefa, melyet megátkoztál, elszáradott.

²²És felelvén Jézus, mondá nekik: Legyen hitetek az Istenben.

²³Bizony mondom nektek: hogyha valaki e hegynek mondja: Indúlj meg, és merűlj a tengerbe! és nem kétkedik szivében, hanem hiszi, hogy megtörténik mind a mit mond, megleszen neki.

²⁴Azért mondom nektek: Mindazt, mit imádkozván kértek, higyétek, hogy megnyeritek, és megleszen nektek.

²⁵És mikor fölálltok imádkozásra, bocsássátok meg, ha van valamitek valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, ki mennyekben vagyon, megbocsássa nektek bűneiteket.

²⁶Hogyha ti meg nem bocsátotok, a ti Atyátok, ki mennyekben vagyon, sem bocsátja meg bűneiteket.

²⁷És ismét Jerusalembe jövének. És mikor a templomban járt, hozzája menének a főpapok és irástudók és vének,

²⁸és mondák neki: Micsoda hatalommal cselekszed mindezeket? és ki adta neked e hatalmat, hogy ezeket cselekedjed?

²⁹Jézus pedig felelvén, mondá nekik: Én is egyet kérdek tőletek, feleljetek meg nekem, s akkor megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

³⁰János keresztsége mennyből volt-e vagy az emberektől? feleljetek meg nekem.

³¹Azok pedig gondolkodnak vala magokban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből; azt viszonozza majd: Miért nem hittetek tehát neki?

³²Ha azt mondjuk: az emberektől; félünk a néptől, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt.

³³És felelvén, azt mondák Jézusnak: Nem tudjuk. Viszont Jézus mondá nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.