¹Jaj nektek, kik ártalmat forraltok, és gonoszt cselekesztek ágyasházatokban; virradatkor cselekszik azt, mert Isten ellen vagyon az ő kezök.

²Megkívánják a mezőket és erőszakkal elveszik, elfoglalják a házakat, és törvénytelenkednek a férfiú és az ő háza ellen, a férfiú és az ő öröksége ellen.

³Azért ezeket mondja az Úr: Ime én veszedelmet gondolok e nemzetség ellen, melyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem jártok majd kevélyen, mert igen gonosz az idő.

⁴Az napon példabeszédet költenek rólatok, és éneket énekelnek jó kedvvel, mondván: Pusztúlással elpusztúltunk; az én népem osztályrésze fölcseréltetett; hogy eltávozott tőlem, holott visszajő, ki eloszsza tartományainkat!

⁵Azért nem leszen többé, ki az Úr gyülekezetében az örökséget sorssal eloszsza.

⁶Ne szóljatok, így szólván: Nem csöpög ezekre, nem ragad rájok a gyalázat.

⁷Azt mondja Jákob háza: Vajjon megrövidűlt-e az Úr lelke? vagy ilyenek-e az ő gondolatai? „Nem jóságosak-e az én beszédeim ahhoz, ki igaz úton jár?“

⁸Ellenben az én népem ellenségűl támadott föl; a ruhán fölűl a palástot is elviszitek, és azokkal, kik egyenes úton járnak, vitába keveredtek.

⁹Az én népem feleségeit kiűzitek kedves házaikból, és azok kisdedeitől elveszitek az én dicséretemet mindörökre.

¹⁰Keljetek föl, és menjetek; mert itt nincs nyugodalmatok; tisztátalansága miatt (e föld) igen gonosz rothadással fog elveszni.

¹¹Bár ne volnék jövendölő lelkű férfiú, és bár inkább hazudságot szólanék: bort csöpögök neked és részegséget; ilyenre áradozna ez a nép.

¹²Mindazáltal egybegyüjtelek téged, Jákob, mindenestűl, összeszedem Izrael maradványait, együvé teszem őket, mint a nyájat az akolba; s mint a juhok az ól közepén, tolongani fognak az emberek sokasága miatt.

¹³Mert fölmegyen előttök az útmutató; betörnek és bevonúlnak a kapun, és bemennek azon; és királyuk megyen előttök, és élökön az Úr.