¹Az Úr igéje, mely lőn a moraszti Mikeáshoz, Joatámnak, Ákáznak és Ezekiásnak, Júda királyainak napjaiban, melyet Szamaria és Jerusalem felől látott.

²Halljátok, minden népek! és figyelmezzen a föld, és mi azt betölti; és legyen az Úr Isten bizonyságúl, az Úr az ő szent templomából.

³Mert íme az Úr kijő helyéről, és leszáll, és a föld magasain lépdel.

⁴És összeomlanak a hegyek alatta, és a völgyek szétterűlnek, mint a viasz a tűz előtt, és mint a meredekről lefolyó víz.

⁵S mindez Jákob vétkeért és Izrael házának bűneiért. Honnét van Jákob vétke? nem Szamariától-e? és honnét Jerusalem magas helyei? nem Jerusalemtől-e?

⁶Azért olyanná teszem Szamariát, mint a kőrakást a mezőben, hova szőllőt ültetnek; és lehányom a völgybe köveit, és alapjait kimutatom.

⁷Minden faragott képei lerontatnak, és minden ajándékai megégettetnek tűzzel, és minden bálványait végképen elpusztítom; mert a paráznaság dijából gyüjtettek, és ismét paráznaság dijává lesznek.

⁸Ezen sírok és ordítok én, ruhátalan és mezítelen járok; üvöltök, mint a sárkányok, és kesergek, mint a struczmadarak.

⁹Mert gyógyíthatlan az ő sérve, mert szinte Júdáig terjed, és az én népem kapujához ér egész Jerusalemig.

¹⁰Getben ne hirdessétek ezt, könyhullatással ne sírjatok; a por házában hintsétek meg porral magatokat.

¹¹Költözzél el, szép lakás! gyalázattal megszégyeníttetve; a határon lakó nem megyen ki; tőletek a sírás elhat a szomszédházig, mely önmagában áll.

¹²Javai miatt beteg lett a keserűségben lakó; mert veszedelem szállott az Úrtól Jerusalem kapujára.

¹³A szekér zörgése rettenti Lákis lakóját, Sion leánya bűnének kezdőjét; mert tebenned találtattak Izrael vétkei.

¹⁴Azért küld követeket Get örökségébe, mely hazudság háza, Izrael királyainak megcsalására.

¹⁵Még örököst hozok neked, ki Mareszában lakol; Odollámig fog jutni Izrael dicsősége.

¹⁶Nyírd magadat kopaszra a te gyönyörűséged fiai miatt; terjeszd ki kopaszságodat, mint a sas, mert fogságra vitettek el kebeledből.