¹Föltekintvén pedig, látá azokat a gazdagokat, kik ajándékaikat a pénztárba vetik vala.

²Láta pedig egy szegény özvegyasszonyt is, ki két kis fillért vetett bele.

³És mondá: Igazán mondom nektek, hogy e szegény özvegy többet vetett be mindnyájoknál.

⁴Mert azok mindnyájan, a mivel bővelkedtek, abból vetettek az Istennek szánt ajándékokhoz; ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mivel bírt, bele vetette.

⁵És midőn némelyek a templomról mondák, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van fölékesítve, mondá:

⁶Eljőnek a napok, midőn ezekből, miket itt láttok, nem hagyatik kő kövön, mely le ne rontassék.

⁷Kérdék pedig őt, mondván: Mester! mikor lesznek ezek, és mi lesz jele mindezek kezdetének?

⁸És mondá: Vigyázzatok, hogy el ne ámíttassatok; mert sokan fognak jőni az én nevemben, mondván: Én vagyok, és az idő elérkezett; de ne menjetek utánok.

⁹Mikor pedig hallotok hadakat és lázadásokat, meg ne réműljetek; szükség előbb ezeknek megtörténni, de nincs azonnal vége.

¹⁰Akkor mondá nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen.

¹¹És nagy földindúlás lesz helyenkint, és dögvész, éhség és rettentő tünemények az égből, és nagy jelek lesznek.

¹²De mindezek előtt rátok vetik majd kezeiket, és üldöznek, átadván a zsinagógáknak és őrizet alá, a királyokhoz és helytartókhoz hurczolván titeket az én nevemért.

¹³Történik pedig ez rajtatok bizonyságúl.

¹⁴Tegyétek föl azonban szivetekben, hogy eleve ne gondolkodjatok, mimódon feleljetek.

¹⁵Mert én adok nektek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem állhatnak és nem mondhatnak minden ti ellenkezőitek.

¹⁶Elárúltattok pedig szülőitektől és atyátokfiaitól, rokonaitoktól és barátitoktól, és halálra is vitetnek majd közőletek.

¹⁷És gyűlöletesek lesztek mindeneknél az én nevemért;

¹⁸de egy hajszál sem vesz el fejetekről.

¹⁹Béketűréstekben bírjátok lelkeiteket.

²⁰Mikor pedig látjátok Jerusalemet körűlvétetni hadseregtől, tudjátok meg, hogy elközelgetett annak pusztúlása.

²¹Akkor a kik Judeában vannak, fussanak a hegyekre; és a kik közepette, költözzenek ki, és kik a vidékeken, be ne menjenek abba.

²²Mert boszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjenek mind a mik írva vannak.

²³Jaj pedig a nehézkeseknek és szoptatóknak ama napokban; mert nagy szorongatás leszen a földön és harag e népen.

²⁴És elhullanak a fegyver éle által, és fogságra vitetnek minden népekhez, és Jerusalem eltapodtatik a pogányoktól, mígnem betelik a nemzetek ideje.

²⁵És jelek lesznek a napban és holdban és csillagokban, és a földön a népek szorongatása kétségbeeséssel a tenger és habok zúgásakor;

²⁶elszáradván az emberek azok félelme és várása miatt, mik az egész világra következnek. Mert az egek erői megindúlnak;

²⁷és akkor látják az ember fiát eljőni a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.

²⁸Midőn pedig ezek elkezdődnek, tekintsetek föl, és emeljétek föl fejeiteket, mert közelget a ti váltságtok.

²⁹És hasonlatosságot monda nekik: Nézzétek a fügefát és a többi fákat.

³⁰Mikor immár gyümölcsözésnek indúlnak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

³¹Úgy ti is, midőn látjátok ezeket megtörténni, tudjátok, hogy közel van az Isten országa.

³²Bizony mondom nektek, nem múlik el e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek.

³³Az ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

³⁴Vigyázzatok pedig magatokra, nehogy elnehezedjék szivetek mámor és részegség és az élet gondjai által, és rátok jőjön hirtelen ama nap;

³⁵mert tőr gyanánt jön az mindazokra, kik az egész föld színén laknak.

³⁶Ébren legyetek tehát, minden időben imádkozván, hogy méltók lehessetek elkerűlni mindezeket, a mik következendők, és az ember fia előtt megállani.

³⁷Tanít vala pedig nappal a templomban, éjjel pedig kimenvén, a hegyen tartózkodék, mely olajfák hegyének hivatik.

³⁸És az egész nép hozzája méne reggelenkint a templomba, őt hallgatni.