¹Midőn tehát megértette Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,

²(jóllehet Jézus nem keresztelt, hanem az ő tanítványai),

³elhagyá Judeát, és ismét Galileába méne.

⁴Át kelle pedig mennie Szamarián.

⁵Jöve tehát Szamaria városába, mely Szikarnak neveztetik, közel a majorhoz, melyet Jákob az ő fiának, Józsefnek adott.

⁶Ott vala pedig Jákob kútja is. Jézus tehát elfáradván az úton, oda üle a kút fölé. Vala pedig mintegy hat óra.

⁷Egy asszony jöve oda Szamariából vizet meríteni. Mondá neki Jézus: Adj innom.

⁸(Mert tanítványai elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek).

⁹Mondá pedig neki az a szamariai asszony: Hogyan kérsz te zsidólétedre éntőlem italt, ki szamariai asszony vagyok? holott a zsidók nem társalkodnak a szamariaiakkal.

¹⁰Felele Jézus, és mondá neki: Ha tudnád az Isten ajándékát, és ki az, ki neked mondja: Adj innom; talán te kértél volna tőle, és élő vizet adott volna neked.

¹¹Mondá neki az asszony: Uram! nincs is mivel merítened, és a kút mély; honnét van tehát élő vized?

¹²Vajjon nagyobb vagy-e te atyánknál, Jákobnál, ki nekünk e kutat adta, melyből ivott ő és fiai és barmai?

¹³Felele Jézus, és mondá neki: Mindaz, ki e vízből iszik, ismét szomjúhozik; a ki pedig iszik ama vízből, melyet én adok neki, nem fog szomjúhozni mindörökké,

¹⁴hanem a víz, melyet én adok neki, őbenne szökőkút vize lesz az örök életre.

¹⁵Mondá neki az asszony: Uram! add nekem azt a vizet, hogy ne szomjúhozzam, s ne jőjek ide meríteni.

¹⁶Mondá neki Jézus: Menj, hídd el férjedet, és jőj ide.

¹⁷Felele az asszony, és mondá: Nincs férjem. Mondá neki Jézus: Jól mondád, hogy nincs férjed.

¹⁸Mert öt férjed volt, és a ki most van, nem férjed; azt igazán mondád.

¹⁹Mondá neki az asszony: Uram! látom, hogy próféta vagy te.

²⁰A mi atyáink e hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jerusalemben van a hely, a hol imádkozni kell,

²¹Mondá neki Jézus: Asszony! hidd el nekem, hogy eljön az óra, mikor sem e hegyen, sem Jerusalemben nem imádjátok az Atyát.

²²Ti azt imádjátok, mit nem tudtok; mi azt imádjuk, mit tudunk; mert az üdvösség a zsidóktól jő.

²³De eljön az óra, és most vagyon, mikor az igaz imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya is ilyeneket keres, kik imádják őt.

²⁴Lélek az Isten, és azoknak, kik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniok.

²⁵Mondá neki az asszony: Tudom, hogy eljő a Messiás (ki Krisztusnak mondatik); mikor tehát ő eljövend, hirdetni fog nekünk mindeneket.

²⁶Mondá neki Jézus: Én vagyok az, ki veled szólok.

²⁷És ekkor odaérkezének tanítványai, és csodálkozának, hogy asszonynyal szólott; mindazáltal senki sem mondá: Mit kérdesz, vagy mit szólasz vele?

²⁸Otthagyá tehát vedrét az asszony, és a városba méne, és mondá az embereknek:

²⁹Jertek és lássátok az embert, ki megmondotta nekem mind, a miket cselekedtem; vajjon ő-e a Krisztus?

³⁰Kimenének tehát a városból, és hozzá jövének.

³¹Azonközben kérék őt a tanítványok, mondván: Rabbi! egyél.

³²Ő pedig mondá nekik: Van nekem ennivaló étkem, melyet ti nem tudtok.

³³Mondák tehát a tanítványok egymáshoz: Vajjon hozott-e neki valaki enni?

³⁴Mondá nekik Jézus: Az én étkem az, hogy annak akaratát cselekedjem, ki engem küldött, hogy bevégezzem az ő művét.

³⁵Nemde ti azt mondjátok: hogy még négy hónap vagyon, és eljön az aratás? Ime én mondom nektek: Emeljétek föl szemeiteket, és lássátok a földeket; mert megértek már az aratásra.

³⁶És a ki arat, jutalmát veszi, és terményt gyüjt az örök életre, hogy a ki vet is, együtt örűljön azzal, ki arat.

³⁷Mert ebben igaz a mondás: hogy más, a ki vet, és más, a ki arat.

³⁸Én titeket aratni küldöttelek, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálkodtak, és ti állottatok munkájokba.

³⁹Azon városból pedig sokan hivének benne a szamaritánusokból a bizonyságtevő asszony ama beszédeért: hogy megmondotta nekem mind, a mit cselekedtem.

⁴⁰Midőn azért hozzája mentek a szamaritánusok, kérék őt, hogy ott maradjon. És két napig maradt ottan.

⁴¹És sokkal többen hivének benne az ő beszédeért.

⁴²És mondák az asszonynak: hogy már nem a te beszédedért hiszünk; mert mimagunk hallottuk és tudjuk, hogy ez valóban a világ Üdvözítője.

⁴³Két nap múlva pedig kiindúla onnét, és Galileába méne;

⁴⁴mert Jézus önmaga tett bizonyságot, hogy a próféta saját hazájában nem tiszteltetik.

⁴⁵Mikor tehát Galileába jött, befogadák őt a galileabeliek, mivelhogy látták mind a miket cselekedett vala Jerusalemben az ünnepen, mert ők is elmentek az ünnepre.

⁴⁶Jöve tehát ismét a galileai Kánába, hol a vizet borrá változtatta volt. És vala egy királyi ember, kinek fia beteg vala Kafarnaumban.

⁴⁷Ez midőn meghallotta, hogy Jézus Judeából Galileába jött, hozzája méne és kéré őt, hogy jőjön le, és gyógyítsa meg az ő fiát, mert már halálon vala.

⁴⁸Mondá azért neki Jézus: Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.

⁴⁹Mondá neki a királyi ember: Uram! jőj le, mielőtt meghal fiam.

⁵⁰Mondá neki Jézus: Menj el, a te fiad él. Hitt az ember a beszédnek, melyet Jézus mondott neki, és elméne.

⁵¹Midőn pedig lement, a szolgák eléje jövének, és jelenték, mondván: hogy az ő fia él.

⁵²Megkérdezé tehát tőlök az órát, melyben megkönnyebbedett. És mondák neki: hogy tegnap hét órakor hagyta el őt a hideglelés.

⁵³Észrevevé tehát atyja, hogy azon óra volt az, melyben mondotta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő és egész háza.

⁵⁴Ezt a második csodajelt cselekvé Jézus, mikor Judeából Galileába jött.