¹Vala pedig a farizeusok között egy Nikodémus nevű s a zsidóknál főrendű ember.

²Ez Jézushoz jöve éjjel, és mondá neki: Rabbi! tudjuk, hogy Istentől jöttél tanitóúl; mert senki e jeleket nem cselekedheti, melyeket te cselekszel, hacsak Isten nincs vele.

³Felele Jézus, és mondá neki: Bizony, bizony mondom neked, ha ki ujonan nem születik, nem láthatja az Isten országát.

⁴Mondá neki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha már vén? vajjon bemehet-e ismét anyja méhébe, hogy újra szülessék?

⁵Felele Jézus: Bizony, bizony mondom neked, ha ki ujonan nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába.

⁶Mi a testtől születik, test az; és mi a lélektől születik, lélek az.

⁷Ne csodáld, hogy azt mondottam neked: Szükség ujonan születnetek.

⁸A szél, a hol akarja, ott fú; és zúgását hallod, de nem tudod, honnét jő, vagy hová megyen; így van mind az, ki a lélektől születik.

⁹Felele Nikodémus, és mondá neki: Miképen lehetnek ezek?

¹⁰Felele Jézus, és mondá neki: Te mester vagy Izraelben, és nem tudod ezeket?

¹¹Bizony, bizony mondom neked, hogy a mit tudunk, az mondjuk, és a mit láttunk, azt bizonyítjuk; de a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.

¹²Ha földiekről szólottam nektek, és nem hiszitek: miképen fogjátok hinni, ha mennyeiekről szólok nektek?

¹³És senki sem megyen föl mennybe, hanem csak az, ki leszállott mennyből, az ember fia, ki mennyben vagyon.

¹⁴És valamint Mózes fölmagasztalta a kigyót a pusztában, úgy kell fölmagasztaltatni az ember fiának,

¹⁵hogy minden, a ki őbenne hisz, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.

¹⁶Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adá, hogy minden, a ki őbenne hisz, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.

¹⁷Mert nem azért küldötte Isten az ő Fiát e világra, hogy itélje e világot, hanem hogy üdvözűljön e világ őáltala.

¹⁸A ki őbenne hiszen, meg nem itéltetik; a ki pedig nem hiszen, már elitéltetett, mert nem hisz az Isten egyszülött Fia nevében.

¹⁹Ez pedig az itélet, hogy a világosság a világra jött, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.

²⁰Mert minden, a ki gonoszúl cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem jő a világosságra, hogy meg ne feddessenek az ő cselekedetei;

²¹a ki pedig igazságot cselekszik, a világosságra jő, hogy kinyilatkoztassanak az ő cselekedetei, mert Istenben tétettek.

²²Ezek után Jézus Judea földére jöve az ő tanítványival, és velök ott lakik és keresztel vala.

²³Keresztele pedig János is Ennonban, Szálim mellett, mert ott sok víz vala, és oda jövén, megkereszteltetének.

²⁴Mert János még nem vettetett vala tömlöczbe.

²⁵Kérdés támada tehát János tanítványai és a zsidók között a tisztúlás felől.

²⁶És Jánoshoz jövének, és mondák neki: Rabbi! az, ki veled a Jordánon túl vala, kiről bizonyságot tettél, íme ő keresztel, és mindnyájan hozzája mennek.

²⁷Felele János, és mondá: Az ember semmit nem tulajdoníthat magának, hanemha mennyből adatik neki.

²⁸Ti magatok bizonyságot tesztek nekem, hogy mondottam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy előtte vagyok küldve.

²⁹A kinek jegyese vagyon, az vőlegény; a vőlegény barátja pedig, a ki áll és hallja őt, örömmel örvend a vőlegény szaván. Ezen örömem most beteljesedett.

³⁰Ő neki növekednie kell, nekem pedig kisebbűlnöm.

³¹A ki onnan felülről jő, mindenek fölött vagyon; a ki a földről való, földi az, és a földről szól. A ki mennyből jő, mindenek fölött vagyon.

³²És a mit látott és hallott, az bizonyítja; de az ő bizonyságtételét senki sem fogadja el.

³³A ki elfogadta az ő bizonyságtételét, megpecsételte, hogy az Isten igazmondó.

³⁴Mert a kit Isten küldött, az Isten igéit hirdeti; mert nem mérték szerint adja Isten a lelket.

³⁵Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott.

³⁶A ki a Fiúban hiszen, örök élete vagyon; a ki pedig nem hiszen a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.