¹Miután ezeket elmondotta Jézus, kiméne tanítványival a Cedron patakán át, hol egy kert vala, melybe beméne ő és tanítványai.

²Tudja vala pedig Júdás is, ki őt elárúlta, ama helyet, mert Jézus gyakorta jött vala oda tanítványival.

³Júdás tehát vévén egy csoportot, s a főpapoktól és farizeusoktól poroszlókat, oda méne lámpákkal és szövétnekekkel és fegyverekkel.

⁴Jézus pedig tudván mindeneket, melyek rá jövendők valának, eléjök méne, és mondá nekik: Kit kerestek?

⁵Felelék neki: A názáreti Jézust. Mondá nekik Jézus: Én vagyok. Velök álla pedig ott Júdás is, ki elárulta őt.

⁶A mint tehát mondotta nekik: Én vagyok! hátrálának, és a földre esének.

⁷Ismét kérdezé tehát őket: Kit kerestek? Azok pedig mondák: A názáreti Jézust.

⁸Felelé Jézus: Mondám nektek, hogy én vagyok; ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni.

⁹Hogy beteljesedjék a beszéd, melyet mondott: hogy a kiket nekem adtál, azok közől senkit sem vesztettem el.

¹⁰Simon Péternek pedig kardja lévén, kivoná azt, és rácsapván a főpap szolgájára, elvágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Malkus vala.

¹¹Mondá azért Jézus Péternek: Ereszd a hüvelybe kardodat. A poharat, melyet nekem Atyám adott, ne igyam-e meg?

¹²A csoport tehát és a hadnagy és a zsidók poroszlói megfogák Jézust, és megkötözék őt.

¹³És vivék őt először Annáshoz, ki ipa vala Kaifásnak, az azon esztendőbeli főpapnak.

¹⁴Kaifás pedig az vala, ki tanácsolta a zsidóknak: hogy hasznosabb egy embernek meghalni a népért.

¹⁵Követé pedig Jézust Simon Péter és egy más tanítvány. Az a tanítvány pedig ismerőse vala a főpapnak, és beméne Jézussal a főpap tornáczába.

¹⁶Péter pedig az ajtón kivűl álla. Kiméne tehát az a másik tanítvány, ki ismerőse vala a főpapnak, és szóla az ajtónálló szolgálónak, és bevezeté Pétert.

¹⁷Mondá azért az ajtónálló szolgáló Péternek: Nemde te is ez embernek tanítványai közől vagy? Mondá ő: Nem vagyok.

¹⁸Ott állának pedig a szolgák és poroszlók a széntűznél, mert hideg vala, és fűtözének; velök vala pedig Péter is, ott állván és fűtözvén.

¹⁹A főpap tehát kérdezé Jézust az ő tanítványai és tudománya felől.

²⁰Felelé neki Jézus: Én nyilván szólottam e világnak; én mindenkor a zsinagógában tanítottam és a templomban, a hova gyűlnek mindnyájan a zsidók; és rejtekben semmit sem beszéltem.

²¹Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, kik hallották, mit beszéltem nekik; ime ezek tudják a miket én mondottam.

²²Midőn pedig ezeket mondotta, egy az ott álló poroszlók közől arczúlcsapá Jézust, mondván: Igy felelsz-e a főpapnak?

²³Felelé neki Jézus: Ha roszúl szólottam, bizonyítsd be a roszat; ha pedig jól, miért versz engem?

²⁴És elküldé őt Annás megkötözve Kaifás főpaphoz.

²⁵Simon Péter pedig ott álla és fűtözék. Mondák tehát neki: Nemde te is az ő tanítványai közől vagy? Ő megtagadá és mondá: Nem vagyok.

²⁶Mondá neki egy a főpap szolgái közől, annak rokona, kinek Péter elvágta fülét: Nem láttalak-e téged a kertben ővele?

²⁷Péter tehát ismét megtagadá; és mindjárt szóla a kakas.

²⁸És Jézust Kaifástól a törvényházba vezeték. Reggel vala pedig; és ők nem menének be a tanácsházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a húsvétet.

²⁹Pilátus azért kiméne hozzájok, és mondá: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?

³⁰Felelék és mondák neki: Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt kezedbe.

³¹Mondá tehát nekik Pilátus: Vegyétek át ti őt, és törvényetek szerint itéljétek meg. Ámde mondák neki a zsidók: Nekünk senkit sem szabad megölnünk.

³²Hogy beteljesedjék Jézus beszéde, melyet mondott, jelentvén, minő halállal fog meghalni.

³³Beméne tehát ismét a tanácsházba Pilátus, és szólítván Jézust, mondá neki: Te vagy-e a zsidók királya?

³⁴Felelé Jézus: Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondották neked énfelőlem?

³⁵Felelé Pilátus: Vajjon zsidó vagyok-e én? A te nemzeted és a főpapok adtak téged kezembe; mit míveltél?

³⁶Felelé Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, az én szolgáim harczra kelnének, hogy kézbe ne adassam a zsidóknak. Most azonban országom nem innét való.

³⁷Mondá erre neki Pilátus: Tehát király vagy te? Felelé Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Minden, a ki az igazságból vagyon, hallgatja az én szómat.

³⁸Mondá neki Pilátus: Mi az igazság? És midőn ezt mondotta, ismét kiméne a zsidókhoz, és mondá nekik: Én semmi okot sem találok őbenne.

³⁹Szokástok pedig, hogy egyet elbocsássak nektek húsvétkor. Akarjátok-e tehát, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?

⁴⁰Kiáltának azért ismét mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Barabbás pedig lator vala.