¹Ezeket szólá Jézus; és az égre emelvén szemeit, mondá: Atyám! eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged;

²a mint hatalmat adtál neki minden test fölött, hogy mindennek, a kit neki adtál, örök életet adjon.

³Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedűl igaz Istent, és a kit küldöttél, Jézus Krisztust.

⁴Én téged dicsőítettelek a földön; a munkát elvégeztem, melyet rám bíztál, hogy megcselekedjem.

⁵És most dicsőíts meg engem, te Atyám, tenmagadnál azon dicsőséggel, melyet bírtam tenálad, mielőtt e világ lett.

⁶Kijelentettem a te nevedet az embereknek, kiket nekem adtál e világból. Tieid voltak, és nekem adtad őket; és a te beszédedet megtartották.

⁷Most megismerték, hogy minden, a mit nekem adtál, tetőled vagyon.

⁸Mert az igéket, melyeket nekem adtál, közlöttem velök; és ők elfogadták, és igazán megismerték, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldöttél engemet.

⁹Én őérettök könyörgök. Nem e világért könyörgök, hanem azokért, kiket nekem adtál; mert ők tieid.

¹⁰Az enyéim mind tieid, és a tieid enyéim; és én megdicsőíttettem bennök.

¹¹Én már nem vagyok e világon, de ők e világon vannak, és én tehozzád megyek. Szent Atyám! tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy egygyé legyenek, mint mi vagyunk.

¹²Míg velök voltam, én tartottam meg őket a te nevedben. A kiket nekem adtál, megőriztem; és senki sem veszett el közőlük, hanem csak a kárhozat fia, hogy az írás beteljesedjék.

¹³Most pedig hozzád megyek, és ezeket mondom e világon, hogy az én örömem teljes legyen bennök.

¹⁴Én a te igédet közlöttem velök, és a világ gyűlöli őket, mert nem e világból valók, a mint én sem vagyok e világból.

¹⁵Nem kérem, hogy vedd el őket e világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.

¹⁶Ők nem e világból valók, a mint én sem vagyok e világból.

¹⁷Szenteld meg őket az igazságban. A te beszéded igazság.

¹⁸A mint te küldöttél engem e világra, úgy küldöm én is őket e világra.

¹⁹És én őérettök fölszentelem magamat, hogy ők is fölszentelve legyenek az igazságban.

²⁰Nem csak őérettök könyörgök pedig, hanem azokért is, kik az ő igéjök által hinni fognak bennem,

²¹hogy mindnyájan egygyé legyenek, a mint te, Atyám, énbennem, és én tebenned, úgy ők is mibennünk egygyé legyenek, s így elhigye a világ, hogy te küldöttél engemet.

²²Én a dicsőséget is, melyet nekem adtál, közlöttem velök, hogy egygyé legyenek, mint mi is egy vagyunk.

²³Én őbennök, és te énbennem; hogy tökéletesen egygyé legyenek, és megismerje a világ, hogy te küldöttél engem, és szeretted őket, a mint engem is szerettél.

²⁴Atyám! a kiket nekem adtál, azt akarom, hogy a hol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet, melyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ alkotása előtt.

²⁵Igazságos Atyám! e világ téged nem ismert meg; én pedig ismertelek téged, ezek is megismerték, hogy te küldöttél engem.

²⁶És én megismertettem velök a te nevedet, s meg is ismertetem, hogy a szeretet, melylyel engem szerettél, bennök legyen, és én őbennök.