¹Ezeket mondja az Úr: Ime én támasztok Babilonra és az ő lakóira, kik szivökben fölfuvalkodtak ellenem, mintegy mirigyes szelet.

²És szórókat küldök Babilonba, és fölszórják azt, és elpusztítják földét; mert rá jőnek mindenünnen az ő nyomorúsága napján.

³Ne vonja meg kézivét a nyillövő, és ne készűljön föl a pánczélos. Ne kiméljétek fiait, öljétek meg minden vitézeit.

⁴Elhullanak a megöltek a kaldeusok földén, és a sebesűltek az ő tartományaiban.

⁵Mert nem hagyatott özvegyen Izrael és Júda az ő Istenétől, a seregek Urától; amazok földe pedig eltelt vétekkel Izrael Szente ellen.

⁶Fussatok Babilonból és kiki szabadítsa meg lelkét; ne hallgassatok az ő gonoszsága miatt; mert ez a boszúállás ideje az Úrtól, hasonlóval fizet meg neki.

⁷Aranypohár az Úr kezében Babilon, mely megrészegíté az egész földet; a nemzetek ittak az ő borából, és azért tántorodtak meg.

⁸„Hirtelen elesik Babilon, és összetiportatik, ordítsatok fölötte, hozzatok írt az ő fájdalmára, hatalán meggyógyúlna!“

⁹„Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyúlt meg; hagyjuk el őt, és menjünk el, kiki az ő földére; mert az égig hatott itélete, és fölemelkedett a felhőkig.

¹⁰„Az Úr napfényre hozta igazságunkat; jertek, beszéljük el Sionban a mi Urunk Istenünk cselekedetét.“

¹¹Hegyesítsétek a nyilakat, rakjátok meg a tegzeket; az Úr fölindította a médus királyok lelkét, és Babilon ellen van az ő szándéka, hogy elveszítse azt; mert az Úr boszúállása ez, boszúállása az ő templomáért.

¹²Babilon kőfalain emeljetek zászlót, erősítsétek meg az őrséget, rendeljetek őröket, vessetek cseleket, mert meggondolta az Úr, és megcselekszi mind, a miket szólott Babilon lakói ellen.

¹³Ki a nagy vizek mellett lakol, gazdagon kincsekben, eljött a te véged, egy lábig ki fogsz vágatni.

¹⁴Megesküdött a seregek Ura önlelkére: Betöltelek téged emberekkel, mint cserebogarakkal, és felőled sajtó-dalt fognak énekelni.

¹⁵Az, ki a földet erejével alkotta, elkészítette a föld kerekségét bölcseségében, és okossága szerint kiterjesztette az egeket.

¹⁶Ő szózatot ad, és a vizek megsokasodnak az égben, fölemeli a felhőket a föld végső határairól, a villámlásokat esővé teszi, és a szelet kihozza táraiból.

¹⁷Bolonddá lett minden ember tudományával, megszégyenűl minden mester faragványával, mert hazudság az ő öntvényök, és lélek nincs azokban.

¹⁸Hiábavaló dolgok és nevetségre méltók; látogattatásuk idején elvesznek.

¹⁹Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze; mert ő az, ki mindeneket alkotott, és Izrael az ő örökségének királyi pálczája, seregek Ura az ő neve.

²⁰Te voltál nekem a hadiszerek összerontója; általad rontottam meg a nemzeteket, és általad vesztettem el az országokat,

²¹általad rontottam meg a lovat és lovagját, és általad rontottam össze a szekeret és a rajta ülőt,

²²általad rontottam meg a férfiút és asszonyt, és általad rontottam meg a vénet és gyermeket, és általad rontottam meg az ifjat és szűzet,

²³általad rontottam meg a pásztort és az ő nyáját, és általad rontottam meg a földmívelőt és az ő igás barmait, és általad rontottam meg a fejedelmeket és birákat.

²⁴De most megfizetem Babilonnak és Kaldea minden lakójának minden ő gonoszságát, melyet Sionban cselekedtek a ti szemeitek előtt, úgymond az Úr.

²⁵Ime én a te ellened, mirigyes hegy! úgymond az Úr, ki megvesztegeted az egész földet; és rád nyujtom kezemet, és kihengerítelek téged a kősziklák közől, és kiégett hegygyé teszlek tégedet.

²⁶És nem vesznek belőled szegletkövet és alapkövet, hanem omladék leszesz mindörökre, úgymond az Úr.

²⁷Emeljetek zászlót a földön; fújjatok harsonát a pogányok között, készítsétek föl ellene a nemzeteket; szólítsátok föl ellene Ararat, Menni és Ascenes királyait; rendeljétek ellene Tafszárt, hozzátok elé a lovat, mint a fullánkos cserebogarat.

²⁸Készítsétek föl ellene a pogányokat, Média királyait, az ő vezéreit és minden bíráit, és birodalmának minden földét.

²⁹És megrendül a föld és reszketni fog, mert fölserken Babilon ellen az Úr végzése, hogy Babilon földét pusztává tegye és lakhatlanná.

³⁰Megszűnnek Babilon erősei a harcztól, a védhelyekre vonúlnak; oda van erősségök, lesznek, mint az asszonyok; hajlékaik fölgyujtatnak és záraik összetöretnek.

³¹A futár futárral találkozik, és a hírvivő hírvivővel, tudtúl adandó Babilon királyának, hogy városa végtől végig bevétetett.

³²A révhelyek elfoglaltattak, a tavak tűzzel kiégettettek, és a hadakozó férfiak zavarba jöttek.

³³Mert ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Babilon leánya mint egy szérű; itt az ideje, hogy csépeljenek rajta; még egy kevéssé, és eljő aratásának ideje.

³⁴Megevett engem, megemésztett engem Nabukodonozor, Babilon királya; üres edénynyé tett, elnyelt engem, mint a sárkány, megtöltötte hasát csemegéimmel, és kivetett engem.

³⁵Az ellenem tett gonoszság és az én testem jőjön Babilonra, ezt mondja Sion lakója; és az én vérem Kaldea lakosaira, úgymond Jerusalem.

³⁶Azért ezeket mondja az Úr: Ime én megitélem ügyeidet, és boszút állok érted, és elpusztítom tengerét és kiszárasztom forrását.

³⁷És Babilon kőhalommá leszen, sárkányok lakhelyévé, álmélkodássá és süvöltéssé, azért, hogy nincs lakója.

³⁸Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, megrázzák serényöket, mint az ifjú oroszlánok.

³⁹Fölhevülésökben megitatom őket, és megrészegítem, hogy elkábúljanak, és örök álmot aludjanak, és föl ne keljenek, úgymond az Úr.

⁴⁰Elviszem őket, mint a bárányokat, megölésre, és mint a kosokat a gödölyékkel.

⁴¹Hogy bevétetett Sesak, és megfogatott az egész föld dicsősége! hogy lett álmélkodássá Babilon a nemzetek között!

⁴²Tenger ment Babilonra, habjai sokaságától elboríttatott.

⁴³Az ő városai álmélkodássá lettek, lakhatlan és puszta földdé, oly földdé, melyen senki sem lakik, s melyen nem megy át ember fia.

⁴⁴És meglátogatom Bélt Babilonban, és kiragadom szájából, a mit elnyelt vala; és nem gyűlnek hozzája többé a nemzetek, mert Babilon kőfala is romba dől.

⁴⁵Menjetek ki belőle, én népem! hogy kiki megmentse lelkét az Úr búsulásának haragjától.

⁴⁶És nehogy meglágyúljon a ti szivetek, és féljetek a hírtől, mely hallatni fog a földön, és esztendőre ismét jön a hír, és esztendő után megint hír, és gonoszság lesz a földön, és uralkodó jön uralkodóra;

⁴⁷azért ime eljőnek a napok, és meglátogatom Babilon faragott képeit, és egész földe megszégyenűl, és minden megöltjei elhullanak közepette.

⁴⁸És örvendeni fog Babilon fölött az ég és föld, és mind a mi azokban vagyon; mert éjszakról jőnek rája a rablók, úgymond az Úr.

⁴⁹És a mint oka volt Babilon, hogy elhulljanak Izrael megöltjei: úgy hullanak el Babilonból a megöltek az egész földön.

⁵⁰Ti, kik elszaladtatok a fegyver elől, jőjetek, ne álljatok. Emlékezzetek meg a távolban az Úrról, és Jerusalem jusson eszetekbe.

⁵¹Megszégyenűltünk, mert hallottuk a gyalázatot, szégyen borítja orczáinkat; mert idegenek jöttek az Úr házának szentségére.

⁵²Azért, ime a napok eljőnek, úgymond az Úr, és meglátogatom az ő faragott képeit, és az ő egész földén hörögni fog a sebesűlt.

⁵³Ha Babilon az égig emelkedik is, és megszilárdítja a magasságban erejét, mégis eljőnek tőlem az ő pusztítói, úgymond az Úr.

⁵⁴Kiáltás szava Babilonból, és nagy romlás a kaldeusok földéről;

⁵⁵mert az Úr elpusztítja Babilont, és kiírtja abból a nagy zajongást; és zúgni fognak habjai, mint a nagy vizek, hangzani fog szózata;

⁵⁶mert eljön rája, azaz Babilonra a rabló, és megfogatnak az ő erősei, és elernyed kézivök, mert az erős boszúálló Úr megfizetvén megfizet.

⁵⁷És megrészegítem az ő fejedelmeit és bölcseit, vezéreit és bíráit és bajnokait; és örök álmot alusznak és nem ébrednek föl, úgymond a király, kinek neve, seregek Ura.

⁵⁸Ezeket mondja a seregek Ura: Babilonnak amaz igen széles kőfala ásással megásatik, és magas kapui tűzzel égettetnek meg, és a népek munkái semmivé s a nemzetekéi tűzrevalók lesznek, és elvesznek.

⁵⁹Az íge, melyet Jeremiás próféta parancsolt Száraiásnak, Neriás fiának, ki Maaziás fia volt, mikor Szedeciás királylyal Babilonba ment, az ő országlásának negyedik esztendejében; Száraiás pedig fejedelem vala a próféták fölött.

⁶⁰És megírá Jeremiás mind a veszedelmet, mely jövendő vala Babilonra, egy könyvbe, mint ez igéket, melyek írva vannak Babilon ellen;

⁶¹és Jeremiás mondá Száraiásnak: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind ez igéket,

⁶²mondd: Uram! te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsd azt, hogy ne legyen, ki benne lakjék, embertől baromig, és hogy örök pusztaság legyen.

⁶³És mikor elvégzed e könyv olvasását, köss rája követ, és vesd az Eufrates közepébe,

⁶⁴és mondd: Igy sűlyed el Babilon, és nem kel föl a nyomorúságból, melyet én rája hozok, és elpusztúl. Eddig vannak Jeremiás igéi.