¹Az íge, melyet az Úr Babilon felől és a kaldeusok földe felől szólott, Jeremiás próféta által.

²Hirdessétek a pogányok között, és hallassátok; emeljetek zászlót, hirdessétek és ne titkoljátok; mondjátok: Bevétetett Babilon, megszégyenűlt Bél, legyőzetett Merodak, megszégyenűltek az ő faragott képei, legyőzettek bálványai.

³Mert nemzet megyen föl ellene éjszakról, ki elpusztítja az ő földét, és nem leszen, ki abban lakjék embertől baromig; indúlnak és mennek.

⁴Az napokban és az időben, úgymond az Úr, eljőnek Izrael fiai, ők és Júda fiai egyetemben; járván és sírván sietnek, és az ő Urokat Istenöket megkeresik.

⁵Megkérdik Sion útját, erre van az ő orczájok; eljőnek, és az Úrhoz ragaszkodnak örök szövetséggel, melyet semmi feledés el nem töröl.

⁶Elveszett nyájjá lett az én népem; pásztorai eltévelyítették őket, és hegyeken hagyták bujdosni; hegyről halomra mentek, elfeledkeztek hajlékukról.

⁷Mindazok, kik rátaláltak, megemésztették őket, és ellenségei azt mondották: Mi nem vétünk, azért, hogy ők vétkeztek az Úr ellen, az igazság szépsége, és atyáik reménysége, az Úr ellen.

⁸Távozzatok Babilonból, és a kaldeusok földéről menjetek ki, és legyetek mint a kosok a nyáj előtt.

⁹Mert ime én föltámasztom és elhozom Babilonba a nagy nemzetek gyülekezetét éjszak földéről; és fölkészűlnek ellene, és azután bevétetik; az ő nyíla, mint az öldöklő bajnokférfiúé, mely nem pattan vissza hiába.

¹⁰És Kaldea ragadománynyá leszen; mindnyájan megrakodnak az ő pusztítói, úgymond az Úr,

¹¹mert örvendetek és nagyokat szóltok, elharácsolván örökségemet; mert szilajkodtok, mint a borjúk a füvön, és bőgtök, mint a tulkok.

¹²Igen megszégyenűl anyátok, és porig lealáztatik, ki titeket szült; ime legutólsó leszen a nemzetek között, puszta, járatlan és sivatag.

¹³Az Úr haragja miatt nem lakják azt, hanem egészen pusztasággá tétetik; mindaz, ki átmegy Babilonon, elálmélkodik és süvölt minden ő csapásai fölött.

¹⁴Készűljetek Babilon ellen köröskörűl mindnyájan, ijászok! harczoljatok ellene, ne kiméljétek a nyilakat; mert vétkezett az Úr ellen.

¹⁵Kiáltsatok ellene, kezet nyujt mindenfelé. Beomlanak alapjai, kőfalai lerontatnak; mert ez az Úr boszúállása; álljatok boszút rajta, a mint cselekedett, cselekedjetek neki.

¹⁶Irtsátok ki a magvetőt Babilonból, és a ki sarlót viszen aratás idején. A galamb fegyverének szine elől kiki az ő népéhez tér, és kiki saját földére fut.

¹⁷Izrael elszéledett nyáj, oroszlánok kergették szélylyel őt; először Asszíria királya emésztette őt, végre Nabukodonozor, a babiloni király rágta össze csontjait.

¹⁸Azért ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én meglátogatom Babilon királyát és az ő földét, mint meglátogattam Asszíria királyát.

¹⁹És visszahozom Izraelt az ő lakhelyére, hogy legeljen Kármélon és Bázánban, Éfraim hegyén és Gálaádban megelégedjék az ő lelke.

²⁰Az napokban és az időben, úgymond az Úr, keresni fogják Izrael gonoszságát, és nem leszen; és Júda bűnét, és nem találtaik; mert megkegyelmezek azoknak, kiket meghagyok.

²¹Menj föl az uralkodók földére, és látogasd meg lakóit, hányd el és öld meg, a mi utánok vagyon, úgymond az Úr, és mindazok szerint cselekedjél, miket parancsoltam neked.

²²Harczkiáltás a földön és nagy leveretés!

²³Hogy összetört és összerontatott az egész föld pőrölye! hogy változott pusztává Babilon a nemzetek között!

²⁴Tőrbe ejtettelek téged, és megfogattál, Babilon! és nem tudtad; megtaláltak és megragadtak téged; mert ingerletted az Urat.

²⁵Az Úr megnyitotta kincstárát és eléhozta az ő haragja eszközeit; mert ez a seregek Ura Istenének cselekedete a kaldeusok földén.

²⁶Jertek ellene a legszélső határokról, nyissátok meg, hadd menjenek ki, kik letapodják őt; szedjétek el az útól a köveket, és rakjátok rakásokba, és öljétek meg őt, hogy ne is legyen semmi maradéka.

²⁷Hányjátok szét minden ő bajnokait, menjenek le a megölésre; jaj nekik! mert eljött az ő napjok, látogattatásuk ideje.

²⁸A futók szava és azoké, kik megmenekedtek Babilon földéről, hirdeti Sionban a mi Urunk Istenünk boszúállását, az ő templomáért vett boszúállását.

²⁹Híjatok össze Babilon ellen igen sokat, mindazokat, kik kézijat vonnak; álljatok ellene köröskörűl, hogy senki el ne szaladjon; fizessetek neki cselekedete szerint, mindazok szerint, miket cselekedett, cselekedjetek neki; mert fölkelt az Úr ellen, Izrael Szente ellen.

³⁰Azért elesnek ifjai az ő utczáiban, és harczos férfiai mind elnémúlnak az napon, úgymond az Úr.

³¹Ime én a te ellened, oh kevély! úgymond a seregek Ura Istene; mert eljött a te napod, látogattatásod ideje.

³²És elesik a kevély és összeroskad, és nem lesz, ki fölemelje őt; és tüzet gyujtok az ő városaiban, mely körötte mindent megemészt.

³³Ezeket mondja a seregek Ura: Elnyomatást szenvednek Izrael fiai és Júda fiai egyetemben; mindazok, kik fogva viszik őket, letartóztatják, s nem akarják őket elbocsátani.

³⁴Az ő megváltójok erős, seregek Ura az ő neve; igazságával védelmezi ügyöket, hogy megrettentse a földet, és megrendítse Babilon lakóit.

³⁵Fegyver a kaldeusokon, úgymond az Úr, és Babilon lakóin, fejedelmein és bölcsein.

³⁶Fegyver az ő jóslóin, kik bolondokká lesznek, fegyver az ő erősein, kik félni fognak.

³⁷Fegyver az ő lovain és szekerein, és mind a köznépen, mely benne vagyon; és lesznek, mint az asszonyok; fegyver az ő kincsein, melyek elprédáltatnak.

³⁸Szárazság leszen az ő vizein, és kiszáradnak; mert faragott képek földe az, és a szörnyetegekben dicsekszenek.

³⁹Azért sárkányok fogják azt lakni szőrösökkel, és struczmadarak fognak abban lakni; és nem lakják azt többé soha, és nem építik föl nemzedékről nemzedékig.

⁴⁰A mint fölforgatta az Úr Sodomát és Gomorrát és ezek szomszédságait, úgymond az Úr, úgy nem fog ott lakni férfiú, és nem lakja azt ember fia.

⁴¹Ime nép jön éjszakról, nagy nemzet és királyok sokan kelnek föl a föld határairól.

⁴²Kézívet és paizst ragadnak, kegyetlenek azok és irgalmatlanok; szavok zúgni fog, mint a tenger, és lovakra ülnek, mint a harczra készűlt férfiú, teellened, Babilon leánya!

⁴³Babilon királya hallja azok hírét, és ellankadnak kezei; szorongatás fogja körül őt és fájdalom, mint a szűlőt.

⁴⁴Ime mint az oroszlán jő fel a Jordán pompájából a szép erősség ellen; mert hamar hozzája futtatom őt, és ki leszen a választott, kit föléje rendelek? – Mert ki hasonló hozzám, és ki állhat ki velem? És ki az a pásztor, ki ellenem állhatna?

⁴⁵Azért halljátok az Úr végzését, melyet elméjében határozott Babilon ellen; és az ő szándékát, melyet a kaldeusok földe ellen gondolt. Ledöntik őket a nyájak kicsinyei, és széthányják velök egyetemben az ő lakhelyeiket.

⁴⁶Babilon bevételének hirére megrendül a föld, és kiáltás hallatszik a nemzetek között.