¹Ammon fiai felől. Ezeket mondja az Úr: Vajjon nincsenek-e Izraelnek fiai? vagy örököse nincs-e neki? Miért foglalá el tehát örökségűl Melkom Gádot, hogy az ő népe annak városaiban lakik?

²Azért ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és Rabbatban, mely Ammon fiaié, csata-zajt fogok hallatni, és omladékká leszen az, és leányai tűzzel égettetnek meg, és bírni fogja Izrael, kik őt bírták vala, úgymond az Úr.

³Ordíts, Hezebon! mert elpusztíttatott Hái. Kiáltsatok, Rabbat leányai! övezzetek szőrzsákokat magatokra, sírjatok és kerengjetek a sövények körűl; mert Melkom fogságra vitetik, papjai és fejedelmei egyetemben.

⁴Mit dicsekszel a völgyekkel? a te völgyed oda van, elkényeztetett leányom! ki a te kincseidben bíztál, és mondád: Ki jő énhozzám?

⁵Ime én rettegést hozok rád, úgymond a seregek Ura Istene, mindazoktól, kik körűled vannak; és elszéledtek mindnyájan egymástól, és nem lesz, ki egybegyüjtse a futókat.

⁶De ezekután visszatérítem Ammon fiainak rabjait, úgymond az Úr.

⁷Idumea felől. Ezeket mondja a seregek Ura: Vajjon nincs-e többé bölcseség Témanban? Elveszett a tanács a fiaktól, hasztalanná lett bölcseségök.

⁸Fussatok és fordítsatok hátat, menjetek a mély verembe, Dédan lakói! mert veszedelmet hozok Esaura, az ő látogattatásának idejét.

⁹Ha szőllőszedők jöttek volna rád, nem hagytak volna gerezdet; ha tolvajok éjszaka, rablottak volna magoknak elegendőt:

¹⁰de én megmeztelenítem Esaut, kinyilatkoztatom titkait, és semmi rejtve nem marad; elpusztíttatik ivadéka és atyjafiai és szomszédai, és senki sem leszen.

¹¹Hagyd hátra árváidat, én eltartom őket, és özvegyeid bennem bízzanak.

¹²Mert ezeket mondja az Úr: Ime, kik nem voltak arra itélve, hogy megigyák a poharat, és mégis megiszszák: vajjon te, mint az ártatlan, úgy maradsz-e? nem leszesz büntetlen, hanem megiván megiszod.

¹³Mert enmagamra esküdtem, úgymond az Úr: hogy kietlenné és gyalázattá, pusztasággá és átokká leszen Bózra, és minden ő városai örökkévaló pusztaságokká lesznek.

¹⁴Hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetekhez: Gyűljetek össze, és jőjetek ellene, és keljünk harczra.

¹⁵Mert ime kicsinynyé teszlek téged a nemzetek között, megvetetté az emberek előtt.

¹⁶A te fölfuvalkodásod és szived kevélysége csalt meg téged, ki a kőszikla hasadékaiban lakol, és igyekszel elfoglalni a halom magasságát. De ha oly magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is levonlak téged, úgymond az Úr.

¹⁷És elpusztúl Idumea; minden, a ki átmegy azon, elálmélkodik és süvölt minden ő csapása fölött.

¹⁸A mint fölforgattatott Sodoma és Gomorra és annak szomszédságai, úgymond az Úr, úgy nem fog ott lakni férfiú, és nem lakja azt ember fia.

¹⁹Ime mint az oroszlán jő fel a Jordán pompájából a szép erősség ellen; mert hamar hozzája futtatom őt; és ki lesz a választott, kit föléje rendelek? – Mert ki hasonló hozzám? és ki állhat ki velem? és ki az a pásztor, ki ellenem állhatna?

²⁰Azért halljátok az Úr végzését, melyet Édom felől határozott, és az ő szándékát, melyet Téman lakói felől gondolt: Ledöntik őket a nyáj kicsinyei, és széthányják velök egyetemben az ő lakhelyeiket.

²¹Ezek leomlásának hangjától megrendűl a föld, és az ő kiáltásának szózata meghallatszik a vörös tengernél.

²²Ime mint a sas fölemelkedik és röpűl, és kiterjeszti szárnyait Bózrára; és leszen az idumei erősek szíve az napon, mint a szűlőasszony szíve.

²³Damaskus felől. Megszégyeníttetett Émat és Arfad, mert igen gonosz hírt hallottak; le vannak verve a tengermellékiek; az aggodalom miatt nem nyughatik.

²⁴Erőtlen lett Damaskus, futásnak ered; reszketés fogja őt körűl, szorongás és fájdalmak környezik meg őt, mint a szűlőt.

²⁵Hogy elhagyták a dicséretes várost, az öröm városát!

²⁶Ime ifjai elesnek utczáin, és a harczoló férfiak mind elnémúlnak az napon, úgymond a seregek Ura.

²⁷És tüzet gyujtok Damaskus kőfalán, mely megemészti Benadad kőfalait.

²⁸Cédár felől és Ázor országai felől, melyeket megver Nabukodonozor, a babiloni király. Ezeket mondja az Úr: Keljetek föl, és menjetek Cédárba, és pusztítsátok el napkelet fiait.

²⁹Azok sátorait és nyájait elfogják, azok bőrtakaróit és minden edényeit és tevéit magokhoz veszik, és rájok híják a félelmet köröskörűl.

³⁰Fussatok, menjetek el igen sietve, a mély vermekben üljetek, kik Ázorban laktok, úgymond az Úr; mert tanácsot tartott ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és eltökélett szándéka van ellenetek.

³¹Keljetek föl, és menjetek a nyugalmas és bátorságban lakó nemzethez, úgymond az Úr; sem ajtaik, sem záraik, egyedűl laknak.

³²És ragadománynyá lesznek tevéik, és a barmok sokasága prédává, és elszélesztem őket minden tájra, kiknek lenyírt üstökük vagyon; és minden szomszéd határból rájok hozom a veszedelmet, úgymond az Úr.

³³És Ázor a sárkányok lakhelye lesz, pusztaság mindörökre; nem marad ott férfiú, s nem fogja azt lakni ember fia.

³⁴Ez az Úr igéje, mely Jeremiás prófétához lett Élam ellen, Szedeciás, Júda királya országlásának kezdetén, mondván:

³⁵Ezeket mondja a seregek Ura: Ime én összetöröm Élam kézivét, és elveszem minden erejöket;

³⁶és a négy szelet Élamra eresztem az ég négy részéről, és elszélesztem őket mindezen tájakra; és nem lesz nemzet, melyhez ne jussanak Élam szökevényei.

³⁷És megrettentem Élamot ellenségei előtt és az ő lelkét keresők színe előtt; és rájok hozom a veszedelmet, az én búsulásom haragját, úgymond az Úr, és fegyvert bocsátok utánok, mígnem megemésztem őket.

³⁸És királyi székemet Élamba helyezem; kiírtom onnét a királyokat és fejedelmeket, úgymond az Úr.

³⁹De az utóbbi időkben visszatérítem Élam foglyait, úgymond az Úr.