¹Moáb felől ezeket mondja a seregek Ura Izrael Istene: Jaj Nábónak! mert el van pusztítva és megszégyenítve; bevétetett Kariataim; megszégyenűlt az erős, és reszket.

²Nincs többé örvendezés Moábban; Hezebon ellen gonoszt forralnak. „Jertek, veszítsük el őt a nemzetek közől!“ Azért légy veszteg és hallgass; téged a fegyver nyomban követ.

³Kiáltás szózata Oronaimból: Pusztúlás és nagy romlás!

⁴Összerontatott Moáb; mondjátok kisdedeinek, kiáltsanak.

⁵Luit hágóján sírva és jajgatva mennek föl, és Oronaim lejtőjén az ellenség hallja a leveretés kiáltását:

⁶Fussatok, mentsétek meg élteteket, és legyetek, mint a gyalogfenyő-csemete a pusztában.

⁷Azért, hogy bizodalmad volt erősségeidben és kincseidben, te is bevétetel; és Kámosz fogságra megyen papjaival és fejedelmeivel egyetemben.

⁸És eljő a rabló minden városra, és egy város sem szabadúl meg; és elpusztúlnak a völgyek és földúlatnak a mezőségek; mert az Úr mondotta.

⁹Adjatok virágot Moábnak, mert virágjában megyen el, és az ő városai puszták lesznek és lakhatlanok.

¹⁰Átkozott, ki az Úr dolgát álnokúl végzi; és átkozott, ki fegyverét a vértől visszatartja.

¹¹Termékeny volt Moáb ifjúságától fogva, és megnyugodott seprején, és nem töltetett egy edényből más edénybe, és nem ment fogságba; azért maradt meg benne íze, és szaga el nem változott.

¹²Azért íme a napok eljőnek, úgymond az Úr, és csapolókat küldök neki, kik csobányait lecsapolják és lehúzzák, és edényeit kiüresítik, és korsóit összetörik.

¹³És megszégyeníttetik Moáb Kámosz miatt, mint megszégyenűlt Izrael háza Bétel miatt, melyben bizodalma volt.

¹⁴Hogyan mondhatjátok: Bajnokok vagyunk és erős férfiak a harczolásra?

¹⁵Elpusztíttatik Moáb, és városai lerontatnak, és válogatott fiai lemennek megöletésre; úgymond a király, kinek neve seregek Ura.

¹⁶Közel van Moáb veszte, hogy eljőjön; és veszedelme igen hamar elérkezik.

¹⁷Vigasztaljátok őt mindnyájan, kik körűle vagytok, és mindnyájan, kik tudjátok az ő nevét, mondjátok: Hogy eltöretett az erős vessző, a dicsőséges pálcza!

¹⁸Szállj le dicsőségedből, és ülj a sivatagba, Díbon leányának lakossága! mert Moáb pusztítója fölmegyen hozzád, és széthányja erősségeidet.

¹⁹Állj ki az útra, és nézzed, Aroer lakossága! kérdezd meg a futót, és annak, ki megmenekedett, mondjad: Mi történt?

²⁰Megszégyenűlt Moáb, mert legyőzetett; ordítsatok és kiáltsatok, hirdessétek Arnoban, hogy Moáb elpusztíttatott.

²¹És itélet jött a sík földre, Helonra és Jázára és Mefaatra,

²²Díbonra és Nábóra és Deblataim házára,

²³Kariataimra és Betgamulra és Betmaonra,

²⁴Kariotra és Bózrára, és Moáb földének minden városaira, a távol és közelvalókra.

²⁵Letöretett Moáb szarva, és karja levágatott, úgymond az Úr.

²⁶Részegítsétek meg őt, mert az Úr ellen fölemelkedett; Moáb összecsapja kezét okádásában, és ő is csúfságúl leszen;

²⁷mert neked nevetségűl volt Izrael, mintha tolvajok közt találtad volna őt; azért, a te beszédeidért, melyeket ellene szólottál, fogságra vitetett.

²⁸Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklában, Moáb lakói! legyetek, mint a galamb, mely a hasadék legfelsőbb részén rak fészket.

²⁹Hallottuk Moáb kevélységét, mert igen kevély, az ő dölyfösségét, fölfuvalkodását és elbizottságát, és szivének nagyravágyását.

³⁰Én ismerem, úgymond az Úr, az ő kérkedékenységét, és hogy nincs ahhoz képest ereje, és nem tehetsége szerint igyekszik cselekedni.

³¹Azért jajgatok Moáb felett, és kiáltok egész Moábhoz, a téglafalak közt panaszkodó férfiakhoz.

³²Jázer siralmával siratlak téged, Szabama szőllője! a te szőllővesszőid átmentek a tengeren, Jázer tengeréig jutottak; aratásodra és szüretedre rohant a rabló.

³³Elvétetett a vígság és örvendezés Kármélból, Moáb földéről; mert a bort elvettem a sajtókból; a szőllőtaposó nem énekli szokott dalát.

³⁴És a kiáltó Hezebontól Eleáleig és Jázáig hangzik az ő szavok, Szégortól, a harmadfű üszőtől Oronaimig; Nemrim vizei is igen megromlanak.

³⁵És elveszem Moábból, úgymond az Úr, a magas helyeken áldozót, kik azok isteneinek áldoznak.

³⁶Azért szól az én szivem Moábért, mint a síp, az én szivem a téglafalak közt levő férfiakhoz a sípok szózatát adja; mert ereje fölött cselekedett, s azért vesztek el.

³⁷Mert minden fő kopasz, megnyírva minden szakáll, minden kéz összekötözve, és minden háton szőrzsák.

³⁸Moáb minden héjazatán és utczáján csupa sírás, mert összetörtem Moábot, mint a haszontalan edényt, úgymond az Úr.

³⁹Mennyire legyőzetett, és milyen az ordítás! Mennyire meghajtotta nyakát Moáb, és megszégyenűlt! Nevetséggé leszen Moáb és példává mindennek körülötte.

⁴⁰Ezeket mondja az Úr: Ime mint a sas fog ő röpűlni, és kiterjeszti szárnyait Moábra.

⁴¹Bevétetik Kariot, és erősségei elfoglaltatnak; és leszen Moáb erőseinek szíve az napon, mint a szűlőasszony szive.

⁴²És Moáb megszűnik nép lenni, mert az Úr ellen dicsekedett.

⁴³Rémület és verem és tőr neked, oh Moáb lakója! úgymond az Úr.

⁴⁴A ki elszalad a réműlet elől, verembe esik; és a ki feljő a veremből, tőrbe akad; mert elhozom Moábra az ő látogattatásuk esztendejét, úgymond az Úr.

⁴⁵Hezebon árnyékában állanak meg a tőrből menekedettek; de tűz jő ki Hezebonból, és láng Seon közepéből, és megemészti Moáb részét és a háborgás fiainak fejök tetejét.

⁴⁶Jaj neked, Moáb! veszve vagy Kámosz népe! mert fogva vannak fiaid, és leányaid rabságban.

⁴⁷De visszatérítem Moábot a rabságból az utólsó napokban, úgymond az Úr. Eddig vannak Moáb itéletei.