¹Huszonegy esztendős volt Szedeciás, midőn országlani kezde; és tizenegy esztendeig országla Jerusalemben, és anyja neve Amitál vala, a lobnai Jeremiás leánya.

²És gonoszat cselekvék az Úr szemei előtt mindazok szerint, miket Joakim cselekedett.

³Mert az Úr haragja vala Jerusalemen és Júdán, mignem elveté őket színe elől; és Szedeciás elpártolt a babiloni királytól.

⁴Lőn pedig az ő országlása kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedikén, eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, ő és minden serege Jerusalem ellen, és megszállák azt, és sánczokat építének ellene köröskörűl.

⁵És a város megszállva volt Szedeciás király tizenegyedik esztendejéig.

⁶A negyedik hónapban, a hó kilenczedikén pedig, éhség lőn a városban, és nem vala élelme a föld népének.

⁷És a városon rés töreték, és hadakozó férfiai mindnyájan elfutának, és kimenének a városból éjjel azon kapu útján, mely a két kőfal között vagyon, és a király kertére viszen (a kaldeusok megszállva tartván a várost köröskörűl), és elindúlának az úton, mely a pusztára viszen.

⁸A kaldeusok hada pedig űzőbe vevé a királyt, és megfogák Szedecisát a pusztában, mely Jeriko mellett vagyon, és kisérete mind elfuta tőle.

⁹És midőn megfogták a királyt, Babilon királyához vivék őt Reblatába, mely Émat földén vagyon, ki itéletet monda rája.

¹⁰És Babilon királya megölé Szedeciás fiait az ő szemei előtt, de Júdának minden fejedelmeit is megölé Reblatában.

¹¹És Szedeciásnak szemeit kivájá és bilincsekbe veré őt és elvivé a babiloni király Babilonba, és fogházba tevé őt halála napjáig.

¹²Az ötödik hónapban, a hó tizedikén pedig, mely Nabukodonozornak, a babiloni királynak tizenkilenczedik esztendeje, eljöve Nabuzárdán, a hadsereg fejedelme, ki Babilon királya előtt áll vala, Jerusalembe;

¹³és fölgyujtá az Úr házát és a király házát, és Jerusalem minden házát és minden nagy házat fölégete tűzzel.

¹⁴És Jerusalem minden kőfalát lerontá köröskörűl a kaldeusok egész serege, mely a vitézek vezérével vala.

¹⁵A nép szegényeiből pedig és a többi köznépből, mely megmaradt vala a városban, és a szökevényekből, kik a babiloni királyhoz átszöktek vala, és a sokaságból, a többit mind elvivé Nabuzárdán, a hadsereg fejedelme.

¹⁶A föld szegényei közől pedig meghagyá Nabuzárdán, a hadsereg fejedelme, a szőllőműveseket és szántóvetőket.

¹⁷A rézoszlopokat pedig, melyek az Úr házában valának, s a talapokat és réztengert, mely az Úr házában vala, összetörék a kaldeusok, és azok minden rezét átvivék Babilonba.

¹⁸És az üstöket és villákat, a hangszereket és csészéket, a mozsárkákat és minden rézedényt, melyek a szolgálatnál valának, elvivék,

¹⁹És a vedreket, a tömjénzőket és korsókat, a medenczéket és gyertyatartókat, a mozsarakat és poharakat, mind a mi arany és ezüst edény vala, elvivé a hadsereg vezére;

²⁰vagyis: a két oszlopot, a tengert és a tizenkét rézborjút, melyek talapúl valának, melyeket Salamon király csinált vala az Úr házában; megérthető sem vala mindez edények reze.

²¹Az oszlopok közől pedig egyik oszlop magassága tizennyolcz könyöknyi vala, és tizenkét könyöknyi zsinór érte át köröskörűl; tömörsége pedig négy újnyi, és belűl üres vala,

²²és rézgombok valának mind a kettőn, egy egy gomb magassága öt könyöknyi, és hállózatok és gránátalmák valának a gombon köröskörűl mind rézből; hasonlóképen a másik oszlop is így vala gránátalmáival.

²³És a függő gránátalma kilenczvenhat vala, és mint a száz gránátalma, hállózattal vala körűlvéve.

²⁴És elvivé a vitézek hadnagya Száraiást, az első papot, és Sofoniást, a második papot, és a tornácz három őrzőjét.

²⁵És a városból elvive egy udvari tisztet, ki hadnagya vala a hadakozó férfiaknak, és hét férfiút azok közől, kik látják vala a király orczáját, kik a városban találtattak, és a hadsereg fő összeiróját, ki az ifjú vitézeket válogatta, és hatvan férfiút a föld népe közől, kik a városban találtattak vala,

²⁶ezeket elfogván Nabuzárdán, a hadsereg vezére, Babilon királyához Reblatába vivé.

²⁷És a babiloni király levágá és megölé őket Reblatában, Émat földén; és Júda elviteték saját földéről.

²⁸Ez a nép, melyet általvitt Nabukodonozor: a hetedik esztendőben háromezer és huszonhárom zsidót;

²⁹Nabukodonozor tizennyolczadik esztendejében Jerusalemből nyolczszáz harminczkét lelket;

³⁰Nabukodonozor huszonharmadik esztendejében, Nabuzárdán, a hadsereg vezére, elvive a zsidók közől hétszáz negyvenöt lelket; mindössze tehát négyezer hatszáz lelket.

³¹És lőn Joakin, Júda királya elvitelének harminczhetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónak huszonötödikén, fölemelé Evilmerodak, a babiloni király, országlása első esztendejében, Joakinnak, Júda királyának fejét, és kihozá őt a fogházból,

³²és kegyesen szóla vele, és királyi székét a többi királyok székei elé tevé, kik nála voltak Babilonban;

³³és fölcserélé fogsága ruházatát, és mindenkor nála eszik vala kenyeret élete minden napjaiban,

³⁴és tartására szüntelen élelem adatik vala neki Babilon királyától, rendelve lévén az minden napra, halála napjáig, élete minden napjaiban.