¹Joakim országlásának kezdetén, ki Joziásnak, Júda királyának fia volt, lőn ez ige az Úrtól, mondván:

²Ezeket mondja az Úr: Állj az Úr háza tornáczába, és Júda minden városának, melyekből jőnek imádkozni az Úr házába, mondd el mind a beszédeket, melyeket én parancsoltam neked, hogy elmondd nekik; egy igét se vonj le.

³Talán meghallgatják, és megtér kiki az ő gonosz útjáról; és megbánom a veszedelmet, melyet rájok hozni szándékozom, törekvéseik gonoszsága miatt.

⁴És mondd nekik: Ezeket mondja az Úr: Ha nem hallgattok engem, hogy törvényem szerint járjatok, melyet nektek adtam;

⁵hogy hallgassátok szolgáimnak, a prófétáknak beszédeit, kiket én küldöttem hozzátok, korán fölkelvén és igazgatván, s kikre ti nem hallgattatok:

⁶e házzal úgy cselekszem, mint Sílóval, és e várost a föld minden nemzetének átka alá adom.

⁷És meghallák a papok és próféták és az egész nép, hogy Jeremiás ez igéket mondotta az Úr házában.

⁸És mikor elvégezte beszédét Jeremiás mindazokról, miket parancsolt vala neki az Úr, hogy elmondja az egész népnek, megragadák őt a papok és próféták és az egész nép, mondván: Halállal haljon meg!

⁹Miért prófétált az Úr nevében mondván: Mint Síló, leszen ez a ház, és e város elpusztúl, mert nem lesz lakója? És egybegyűlt az egész nép Jeremiás ellen az Úr házában.

¹⁰És meghallák Júda fejedelmei ez igéket, és fölmenének a király házából az Úr házába, és leülének az Úr háza új kapujának bemeneténél.

¹¹És szólának a papok és próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halálra méltó ez ember; mert e város ellen prófétált, a mint füleitekkel hallottátok.

¹²És szóla Jeremiás mind a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Az Úr küldött engem, hogy megjövendöljem e háznak és e városnak mind az igéket, melyeket hallottatok.

¹³Most tehát jobbítsátok meg utaitokat és törekvéseiteket, és hallgassátok a ti Uratok Istenetek szavát, és az Úr megbánja a rosszat, melyet ellenetek szólott.

¹⁴Én pedig ime kezeitekben vagyok, cselekedjétek velem, a mi jó és igaz a ti szemeitek előtt;

¹⁵mindazáltal tudjátok meg és értsétek, hogyha megöltök engem, ártatlan vért vontok magatokra és e városra és lakosaira; mert bizonynyal az Úr küldött engem hozzátok, hogy elbeszéljem mind ez igéket füleitek hallatára.

¹⁶És mondák a fejedelmek és az egész nép a papoknak és prófétáknak: Nem méltó halálra e férfiú; mert a mi Urunk Istenünk nevében szólott hozzánk.

¹⁷Fölkelének tehát némely férfiak a föld vénei közől, és szólának a nép egész gyülekezetéhez, mondván:

¹⁸A moraszti Mikeás próféta volt Ezekiásnak, Júda királyának napjaiban, és szóla Júda egész népének, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Sion, mint a mező megszántatik, és Jerusalem kőhalommá leszen, és a ház hegye magas erdőkké.

¹⁹Vajjon halálra kárhoztatta-e őt Ezekiás, Júda királya és az egész Júda? Vajjon nem félték-e az Urat, és nem könyörögtek-e az Úr orczája előtt? És az Úr megbánta a roszat, melyet szólott volt ellenök; e szerint mi nagy gonoszt cselekszünk lelkeink ellen.

²⁰Volt egy férfiú is, ki az Úr nevében prófétált, Uriás, Szemei fia, Kariatiarimból; és prófétált e város ellen, és e föld ellen Jeremiásnak minden igéje szerint.

²¹És meghallotta Joakim király, és mind a hatalmasok és az ő fejedelmei ez igéket, és a király meg akará ölni őt. Ezt meghallván Uriás, megfélemlék, és elfutván Egyiptomba méne.

²²És Joakim király férfiakat külde Egyiptomba, Elnatant, Akobor fiát, és férfiakat vele Egyiptomba.

²³És kihozák Uriást Egyiptomból, és elvezeték őt Joakim királyhoz, s ez megölé őt fegyverrel, és holttestét a köznép temetőjébe veté.

²⁴Ahikámnak, Száfán fiának keze így volt Jeremiással, hogy nem adaték a nép kezébe, és meg nem ölék őt.