¹Az ige, mely Jeremiáshoz lett, Júda minden népe felől, Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, (mi első esztendeje Nabukodonozornak, Babilon királyának,

²melyet szólott Jeremiás próféta Júda minden népének és Jerusalem minden lakosainak, mondván:

³Joziásnak, Ammon fiának, Júda királyának tizenharmadik esztendejétől mind e napiglan ez huszonharmadik esztendeje; lőn az Úr igéje hozzám, és szólottam nektek, korán fölkelvén, és szólván, és nem hallgattatok meg.

⁴És elküldötte az Úr hozzátok mind az ő szolgáit, a prófétákat, fölkelvén viradatkor és küldvén; és nem hallgattatok, füleiteket sem hajtottátok rá, hogy halljátok,

⁵midőn azt mondá: Térjetek meg kiki az ő gonosz útjáról és a ti igen gonosz gondolataitokról; és lakni fogtok a földön, melyet az Úr nektek adott és atyáitoknak örökön örökre.

⁶És ne menjetek az idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljatok és imádjátok őket; s engem haragra ne ingereljetek a ti kezeitek alkotmányaival, és nem nyomorgatlak titeket.

⁷De nem hallgattatok engem, úgymond az Úr, sőt haragra ingereltetek kezeitek alkotmányaival tinveszedelmetekre.

⁸Azért ezeket mondja a seregek Ura: Mivelhogy nem hallgattátok az én igéimet,

⁹ime én elküldöm és fölveszem éjszak minden nemzetségeit, úgymond az Úr, és Nabukodonozort, Babilon királyát, az én szolgámat, és behozom őket e földre és lakóira, és körülötte minden nemzetre, és megölöm őket, és álmélkodássá teszem őket és süvöltéssé és örökkévaló pusztasággá.

¹⁰És elvesztem közőlük az öröm szavát és a vigaság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, a malom zörgését és a szövétnek világosságát.

¹¹És ez az egész föld sivataggá és álmélkodássá leszen, és mind e nemzetek Babilon királyának fognak szolgálni hetven esztendeig.

¹²És mikor a hetven esztendő eltelik, meglátogatom Babilon királyát és azt a nemzetet, úgymond az Úr, az ő gonoszságukat és a kaldeusok földét, és azt örökkévaló pusztasággá teszem.

¹³És beteljesítem azon földön minden igémet, melyeket ellene szólottam, mindazt, mi meg van írva e könyvben, a miket prófétált Jeremiás minden nemzet ellen,

¹⁴mert szolgáltak azoknak, sokan lévén a nemzetek és nagy királyok; és megfizetek nekik az ő cselekedeteik szerint, és kezeik munkái szerint.

¹⁵Mert így szól a seregek Ura, Izrael Istene: Vedd e harag borának kelyhét az én kezemből; és köszöntsd azt mindazon nemzetekre, melyekhez én küldelek téged.

¹⁶És inni fognak, és megtántorodnak és megbódúlnak a fegyver színétől, melyet én közéjök bocsátok.

¹⁷És elvevém a kelyhet az Úr kezéből, és elköszöntém mindazon nemzetekre, melyekhez engem az Úr küldött:

¹⁸Jerusalemre és Júda városaira, az ő királyaira és fejedelmeire, hogy sivataggá tegyem őket és álmélkodássá és süvöltéssé és átokká, mint ez mai nap is vagyon;

¹⁹Fáraóra, Egyiptom királyára, és az ő szolgáira és fejedelmeire és minden népére;

²⁰és mindenekre közönségesen; Auzis földének minden királyaira és a filiszteusok minden királyaira, Askalonra és Gázára, Akkaronra és Azotus maradványaira;

²¹Idumeára és Moábra és Ammon fiaira;

²²Tírus minden királyaira és Szídon minden királyaira, és a szigetföldek királyaira, kik a tengeren túl vannak;

²³és Dédanra és Témanra és Búzra, és mindazokra, kiknek lenyírt üstökük vagyon;

²⁴és Arábia minden királyaira és napnyugat minden királyaira, kik a pusztában laknak;

²⁵és Zambri minden királyaira, és Élam minden királyaira, és a médusok minden királyaira;

²⁶éjszak minden királyaira is a közelben és távolban, egyikre úgy mint másikra, és a föld minden országaira, melyek az ő színén vannak; és Sesak királya iszik majd ezekután.

²⁷És mondd nekik: Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok és részegűljetek meg és okádjatok, essetek el és föl ne keljetek a fegyver színe előtt, melyet én közétek küldök.

²⁸És ha nem akarják elvenni kezedből a pohárt, hogy igyanak, mondd nekik: Ezeket mondja a seregek Ura: Megiván megisszátok!

²⁹Mert ime a városon, melyben segítségűl hivatott az én nevem, kezdem el a fenyítést, és ti, mint az ártatlanok, büntetlenek lesztek-e? Nem lesztek büntetlenek, mert fegyvert hívok a föld minden lakóira, úgymond a seregek Ura.

³⁰És te megjövendölöd nekik mindez igéket, és mondod nekik: Az Úr a magasságból rivall, és az ő szent lakhelyéből adja szózatát; riadva rivall az ő ékessége ellen, mint a szőllőtaposók éneke, zengés lesz a föld minden lakója ellen.

³¹Elhat a zengés a föld szélére, mert az Úr törvényt tart a nemzetekkel, megitéltetik maga is minden testtel; az istenteleneket fegyver alá adom, úgymond az Úr.

³²Ezeket mondja a seregek Ura: Ime a nyomorúság nemzetről nemzetre megyen, és nagy forgószél jő a föld végső határairól.

³³És az Úrtól megöletnek az napon a föld egyik végétől másik végeig, és nem fognak sirattatni, nem szedetnek föl és temettetnek el; a föld szinén ganéjúl hevernek.

³⁴Ordítsatok, pásztorok! és kiáltsatok; hintsetek hamvat magatokra, nyáj főemberei! mert beteltek a ti napjaitok, hogy megölessetek, és elhányassatok és elessetek, mint a drága edények.

³⁵Elvesz a futás a pásztoroktól, és a szabadúlás a nyáj főembereitől.

³⁶A pásztorok kiáltása szól és a nyáj főembereinek ordítása; mert az Úr elpusztította legelőiket.

³⁷És elnémúltak a békeséges mezők az Úr búsulásának haragja miatt.

³⁸Ki elhagyta hajlékát, mint az oroszlán, mert az ő földük elpusztúlt a galamb haragjának színe előtt és az Úr búsulásának haragja előtt.