¹Az íge, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, mondván:

²Kelj föl, és menj le a fazekas házába; és ott meghallod az én igéimet.

³És lemenék a fazekas házába, és ime ő edényt csinál vala a korongon.

⁴És széttört az edény, melyet agyagból csinált kezeivel; és fogván, más edényt csinála abból, a mint tetszett az ő szemeinek készíteni.

⁵És lőn az Úr igéje hozzám, mondván:

⁶Vajjon mint e fazekas, nem cselekedhetem-e én veletek? Izrael háza! úgymond az Úr. Ime mint az agyag a fazekas kezében, úgy ti az én kezemben, Izrael háza!

⁷Hirtelen szólok nemzet és ország ellen, hogy kiirtom és lerontom és elveszítem azt;

⁸de ha az a nemzet bűnbánatot tart gonoszságáról, mely miatt ellene szólottam: én is megbánom a gonoszt, melyet szándékom volt vele cselekedni.

⁹És hirtelen szólok nemzet és ország felől, hogy fölépítem és betelepítem azt;

¹⁰de ha az gonoszt cselekszik az én szemeim előtt, úgy hogy nem hallgatja az én szómat: megbánom a jót, melyet vele tenni igértem.

¹¹Most tehát szólj Júda férfiainak és Jerusalem lakóinak, mondván: Ezeket mondja az Úr: Ime én veszedelmet készítek ellenetek, és végzést gondolok ellenetek; térjen meg kiki az ő gonosz útjáról, és igazúljatok meg utaitokban és törekvéseitekben.

¹²Kik mondának: Mind hiába! mert mi gondolataink után indúlunk, és mindenikünk gonosz szíve hamissága szerint cselekszik.

¹³Azért ezeket mondja az Úr: Kérdezzétek meg a pogányokat, ki hallott oly iszonyúságokat, minőket fölöttébb cselekedett a szűz Izrael?

¹⁴Vajjon elfogy-e a kősziklás földről a Libanon hava? vagy elapaszthatók-e a fakadó és lefolyó hideg vizek?

¹⁵De az én népem elfeledkezett rólam; hiába áldoznak, és botorkálnak utaikon, a régi ösvényeken, úgy járván azokon, mint járatlan úton,

¹⁶hogy földük pusztasággá és örök csúfsággá legyen; minden, a ki átmegy azon, elálmélkodik, és csóválni fogja fejét.

¹⁷Mint az égető szél, elszélesztem őket az ellenség előtt; hátamat és nem orczámat mutatom nekik végveszedelmök napján.

¹⁸De ők azt mondák: Jertek és gondoljunk Jeremiás ellen tervet; mert nem veszhet el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától; jertek, verjük meg őt nyelvvel, és ne figyelmezzünk semmi beszédeire.

¹⁹Figyelmezz rám, Uram! és halljad az én ellenkezőim szavát.

²⁰Vajjon a jóért roszszal kell-e fizetni, hogy vermet ásnak lelkemnek? Emlékezzél meg, mikép színed előtt állottam, hogy jót szóljak érettök, és róluk elfordítsam haragodat.

²¹Azért juttasd éhségre fiaikat, és vidd őket fegyver kezébe; legyenek feleségeik magzatok nélkül és özvegyek, férjeik halállal megöletvén, és ifjaik veressenek át fegyverrel a csatában.

²²Kiáltás hallassék házaikból; mert hirtelen rájok hozod a tolvajt, mivel vermet ástak, hogy megfogjanak engem, és tőröket rejtettek el lábaimnak.

²³Te pedig, Uram, tudod minden törekvésöket halálomra ellenem; ne kegyelmezz gonoszságuknak, és vétkök ne töröltessék el színed elől; roskadjanak le szemeid előtt, a te haragod idején büntesd meg őket.