¹És az ötödik angyal megfúvá a harsonát; és láték az égből leesni egy csillagot a földre, és annak adaték a mélység kútjának kulcsa.

²És megnyitá a mélység kútját; és feljöve a kút füstje, mintegy nagy kemencze füstje, és elsötétűle a nap és levegőég a kút füstjétől.

³És a kút füstjéből sáskák jövének ki a földre, és oly hatalom adaték azoknak, a mily hatalmok vagyon a föld skorpióinak;

⁴és parancsot vőnek, hogy ne bántsák a föld füvét, se semmi zöldet, se élőfát, hanem csak azon embereket, kiknek homlokaikon nincs az Isten jele.

⁵És meghagyaték nekik, hogy ne öljék meg azokat, hanem kínozzák öt hónapig; és az ő kínjok olyan, minővel a skorpió kínoz, mikor megsérti az embert.

⁶És ama napokon az emberek keresik a halált, de nem találják; kivánnak meghalni, és elfut tőlök a halál.

⁷És a sáskák alakja hasonló volt a harczra készült lovakéhoz, fejökön mintegy arany koronákkal, és arczaik, mint az emberi arczok;

⁸és olyan hajok vala, mint az asszonyok haja, és fogaik mint az oroszlánok fogai;

⁹és mellvértjök vala, minők a vaspánczélok; és szárnyaik zúgása, mint a viadalra száguldó sok lovú szekerek zúgása;

¹⁰és farkok hasonló vala a skorpiókéhoz, és farkokban fullánk, és ebben hatalom ártani az embereknek öt hónapig;

¹¹és felettök királyúl vala a mélység angyala, kinek neve zsidóúl Abaddon, görögűl pedig Apollion, latin neve (magyarázva), pusztító.

¹²Az egyik jaj elmúlt; és íme azután még két jaj következik.

¹³És a hatodik angyal megfúvá a harsonát; és hallék egy szózatot négy szarva közől az aranyoltárnak, mely az Isten szemei előtt vagyon,

¹⁴így szólott a hatodik angyalnak, kinél a harsona vala: Oldd föl a négy angyalt, kik meg vannak kötve a nagy folyóvíznél, Eufratesnél.

¹⁵És föloldaték a négy angyal, kik készen valának minden órára és napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét.

¹⁶És a lovas sereg száma húszezerszer tízezer vala. Én hallám azok számát.

¹⁷És így látám a lovakat látomás által, és a kik rajtok ülének, tüzes és kék és kénkőszin mellvértjök vala, és a lovak fejei olyanok valának, mint az oroszlánfejek, és szájokból tűz és füst és kénkő tolúlt ki.

¹⁸És e három csapással öleték meg az emberek harmadrésze, tűzzel, füsttel és kénkővel, mik azok szájából tolúltak.

¹⁹Mert a lovak ereje szájokban és farkokban vala; mivel azok farkai hasonlók a kigyókhoz, fejök lévén, és ezekkel ártanak.

²⁰És a többi emberek, kik nem ölettek meg e csapások által, nem tartottak bűnbánatot az ő kezeik cselekedeteiről, hogy ne imádnák az ördögöket, az arany- és ezüst-, a réz-, kő- és fa-bálványokat, melyek nem láthatnak, nem hallhatnak, s nem járhatnak;

²¹és nem tartottak bűnbánatot gyilkosságaikról, sem bűvöléseikről, sem paráznaságukról, sem lopásaikról.