¹És mikor a hetedik pecsétet fölnyitotta, csendesség lőn mennyben mintegy félóráig.

²És hét angyalt láték az Isten színe előtt állani, és hét harsona adaték azoknak.

³És más angyal jöve, és megálla az oltár előtt, aranytömjénző lévén nála; és adaték neki sok jóillatszer, hogy tegyen minden szentek imádságaiból az aranyoltárra, mely az Isten királyiszéke előtt vagyon.

⁴És a jóillatszerek füstje a szentek imádságaiból fölméne az angyal keze által Isten elé.

⁵És az angyal vevé a tömjénzőt, és megtölté az oltár tüzéből, és a földre bocsátá azt; és lőnek mennydörgések és szózatok, villámlás és nagy földindúlás.

⁶És a hét angyal, kiknél a hét harsona vala, elkészűle, hogy harsonát fújjon.

⁷És az első angyal megfúvá a harsonát; és lőn jégeső és tűz, vérrel vegyesen, és ez lehulla a földre, és harmadrésze a földnek megége, és harmadrésze a fáknak elhamvada, és minden zöld fű kiége.

⁸És a második angyal megfúvá a harsonát; és mint egy tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe, és a tenger harmadrésze vérré változék.

⁹És a tengerben élő állatok harmadrésze elvesze, és a hajók harmadrésze semmivé lőn.

¹⁰És a harmadik angyal megfúvá a harsonát; és leesék az égből egy nagy csillag, égvén, mint a szövétnek, és a folyók harmadrészébe esék és a vizek forrásaiba.

¹¹És a csillag neve ürömnek mondatik, és a vizek harmadrésze ürömmé lőn, és sok ember hala meg a vizektől, mert keserűek lettek.

¹²És a negyedik angyal megfúvá a harsonát, és sujtaték harmadrésze a napnak, és harmadrésze a holdnak, és harmadrésze a csillagoknak, úgy, hogy elsötétedék azok harmadrésze, és a napnak harmadrésze nem világított, úgyszinte az éjé sem.

¹³És látám és hallám az ég körében röpülő sasnak szavát, mely nagy szóval mondá: Jaj, jaj, jaj a földön lakóknak a hátralevő szózatok miatt, melyeket még a három angyal fog harsogtatni!