1És láték más erős angyalt leszállani mennyből, felhővel körűlvéve, fején szivárványnyal, és arcza olyan vala, mint a nap, és lábai mint a tüzes oszlopok;
2És kezében egy fölnyitott könyvecske vala; és jobb lábát a tengerre tevé, a balt pedig a földre;
3és kiálta nagy szóval, mint midőn az oroszlán ordít. És mikor kiáltott, megszólala a hét mennydörgés szózata.
4És mikor a hét mennydörgés szózata megszólalt, s én írni akartam, szózatot hallék az égből, mely mondá nekem: Tartsd titokban, miket a hét mennydörgés szólott, és ne írd le azokat.
5És az angyal, kit láttam állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,
6és megesküvék az örökön örökké élőre, ki az eget teremtette a bennevalókkal, és a földet a bennevalókkal, és a tengert a bennevalókkal: hogy idő nem leszen többé;
7hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor megfúja a harsonát, bevégződik az Isten titka, a mint ezt kihirdette az ő szolgái, a próféták által.
8És ismét hallám a szózatot, mely velem szóla az égből, és mondá: Menj és vedd át a fölnyitott könyvet a tengeren és földön álló angyal kezéből.
9És elmenék az angyalhoz, mondván neki, hogy adja át nekem a könyvet. És mondá nekem: Vedd a könyvet és edd meg azt; megkeseríti gyomrodat, de szádban édes lesz, mint a méz.
10És a könyvet átvevém az angyal kezéből, és megevém azt, és számban édes vala, mint a méz, de mikor megettem azt, gyomrom megkeseredék.
11És mondá nekem: Ismét jövendölnöd kell a pogányoknak és népeknek, a nyelveknek és sok királynak.