¹És eljöve egy a hét angyal közől, kiknél a hét csésze vala, és szóla velem, mondván: Jöszte, megmutatom neked ama nagy parázna asszonynak kárhoztatását, ki a sok vizeken ül,

²kivel paráználkodtak a föld királyai, és megrészegűltek a föld lakói az ő paráznasága borától.

³És elvitt engem lélekben a pusztába. És láték egy asszonyt ülni egy vörösszinű vadállaton, mely rakva volt káromlás neveivel, hét feje lévén és tíz szarva.

⁴Az asszony pedig bársonyba és bíborba vala öltözve, és fölékesítve aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében aranypohár lévén, tele utálatossággal és az ő paráznaságának tisztátalanságával.

⁵És homlokán e név vala írva: Titok. A nagy Babilon, a paráznaságok és a föld utálatosságainak anyja.

⁶És látám az asszonyt megrészegűlve a szentek vérével és Jézus vértanúinak vérével; és mikor őt láttam, nagy csodálkozással csodálkozán.

⁷És mondá nekem az angyal: Miért csodálkozol? Én elmondom neked ez asszony titkát és a vadállatét, mely őt hordozza, melynek hét feje van és tíz szarva.

⁸A vadállat, melyet láttál, volt, és nincs; ismét a mélységből jő fel, de vesztére siet; és csodálkozni fognak a föld lakói (kiknek nevök nincs beírva az élet könyvébe világ kezdetétől), látván a vadállatot, mely volt, és nincs.

⁹És ez annak bölcs értelme: A hét fej, hét hegy, melyeken az aszszony ül, és hét király is.

¹⁰Ezekből öt elesett, egy megvan, és a másik még nem jött el; és mikor eljövend, kevés idő lesz megmaradására.

¹¹És a vadállat, mely volt, és nincs, ez a nyolczadik; ez a hét közől való, és vesztére siet.

¹²És a tíz szarv, melyeket láttál, tíz király, kik az országot még át nem vették, de hatalmat nyernek egy órában úgy, mint királyok, a vadállat után.

¹³Ezeknek egy szándékuk vagyon, s erejöket és hatalmokat a vadállatnak adják.

¹⁴Ezek a Bárány ellen harczolnak, de a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak királya; és a kik vele vannak, hivatottak, választottak és hívek.

¹⁵És mondá tovább: A vizek, melyeket láttál, a hol a parázna asszony ül, népek és nemzetek és nyelvek.

¹⁶És a tíz szarv, melyeket láttál a vadállaton, azok meggyűlölik a paráznát, és egyedűl hagyják őt és mezitelenűl, és megeszik húsát, és őt tűzzel égetik meg;

¹⁷mert Isten adta nekik szivökbe, hogy azt cselekedjék, mi előtte kellemes, hogy országukat a vadállatnak adják, míg beteljesednek az Isten igéi.

¹⁸És az asszony, a kit láttál, ama nagy város, melynek uralma van a föld királyain.