¹És nagy szózatot hallék a templomból, mely ezt mondá a hét angyalnak: Menjetek, és öntsétek ki az Isten haragjának hét csészéjét a földre.

²És elméne az első, és kiönté csészéjét a földre; és fájdalmas és igen gonosz fekély ütött ki az embereken, kiken a vadállat bélyege vala, és azokon, kik annak képét imádták.

³És a második angyal kiönté csészéjét a tengerbe; s az olyanná lőn, mint a holtnak vére, és minden élő lény meghala a tengerben.

⁴És a harmadik kiönté csészéjét a folyókba és a vízforrásokba, s minden vérré lőn.

⁵És hallám a vizek angyalát szólani: Igaz vagy, Uram! a ki vagy és voltál, szent, hogy így itéltél;

⁶mivel a szentek és próféták vérét kiontották, vért adtál inniok; ezt megérdemlették.

⁷És hallék mást az oltártól szólani: Igen is, mindenható Úr Isten! tökéletesek és igazságosak a te itéleteid.

⁸És a negyedik angyal kiönté csészéjét a napra; és adaték neki, hogy hőséggel és tűzzel kínozza az embereket;

⁹és égtek az emberek a nagy hőség miatt, s mégis káromlák az Isten nevét, kinek hatalma van e csapásokon, és nem tartának bűnbánatot, hogy dicsőséget adjanak neki.

¹⁰És az ötödik angyal kiönté csészéjét a vadállat székére; és az ő országa sötétté lőn, és rágták nyelvöket a fájdalom miatt,

¹¹és káromlák a mennynek Istenét fájdalmok és sebeik miatt, és nem tartának bűnbánatot az ő cselekedeteikről.

¹²És a hatodik angyal kiönté csészéjét ama nagy folyóvizbe, az Eufratesbe, és kiszárasztá annak vizét, hogy út készittessék a királyoknak napkelet felől.

¹³És láték a sárkány szájából és a vadállat szájából és a hamis próféta szájából kijőni három tisztátalan lelket, békákhoz hasonlókat.

¹⁴Mert az ördögök lelkei azok, kik jeleket cselekszenek, és az egész föld királyaihoz mennek, egybegyüjteni őket a mindenható Isten nagy napján viadalra.

¹⁵Ime úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz, és őrzi ruháit, hogy mezitelen ne járjon, és ne lássák az ő szégyenét.

¹⁶És egybegyüjti őket ama helyre, mely zsidóúl Armagedonnak hivatik.

¹⁷És a hetedik angyal kiönté csészéjét a levegőbe, és nagy szózat jöve ki a templomból a királyiszéktől, mondván: Meglett!

¹⁸És villámlások és szózatok és mennydörgések lőnek, és nagy földindúlás lőn, minő soha nem volt, mióta emberek vannak a földön, olyan földindúlás, annyira nagy.

¹⁹És a nagy város három részre szakadt; és a pogányok városai elestek; és a nagy Babilonról megemlékezék az Isten, hogy neki adja boszuálló haragja borával telt poharát.

²⁰És minden sziget eltűnt, és a hegyek többé nem találtattak.

²¹És mázsányi nagy jégeső szálla égből az emberekre; és káromlák Istent az emberek a jégeső csapása miatt, mert az fölötte nagy volt.