¹És láték az égen más, nagy és csodálatos jelt, hét angyalt, kiknél a hét utolsó csapás vala; mert azokkal hajtatik végre az Isten haragja.

²És láték mintegy üvegtengert tűzzel vegyítve; és a kik legyőzték a vadállatot és az ő képét és az ő nevének számát, az üvegtengeren állottak, nálok lévén az Isten hárfái.

³És éneklék Mózesnek, az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, mondván: Nagyok és csodálandók a te cselekedeteid, mindenható Úr Isten! igazak és valók a te utaid, örökkévaló király!

⁴Ki ne félne, Uram, téged, és ne magasztalná a te nevedet? Mert szent egyedűl csak te vagy; minden nemzetek eljőnek, és imádnak szined előtt, mert itéleteid kinyilatkoztattak.

⁵És ezek után föltekinték, és íme megnyittaték mennyben a bizonyság hajlékának temploma;

⁶és hét angyal jöve ki a templomból, kiknél a hét csapás vala, tiszta, fehér gyolcsba öltözve, és mellök alatt felövezve arany-övekkel.

⁷És egy a négy élőlény közől a hét angyalnak hét aranycsészét ada, telve az örökön örökké élő Istennek haragjával.

⁸És a templom megtelék füsttel az Istennek fölségétől és az ő erejétől; és senki sem mehetett be a templomba, mignem a hét angyal hét csapása végrehajtaték.