¹És láték, és íme egy Bárány álla Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezeren, homlokaikon írva lévén az ő neve, és Atyja neve.

²És hallottam az égből szózatot, mint sok vizek zúgását, és mint nagy mennydörgés robaját; és a szózat, melyet hallottam, olyan vala, mint a hárfások hangszeréből jövő hárfazengés.

³És mintegy új éneket énekeltek a királyiszék előtt, és a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem zenghette azt az éneket, hanem csak a száznegyvennégyezeren, kik megváltattak a földről.

⁴Ezek azok, kik asszonyokkal magokat meg nem fertőztették, mert szűzek. Ezek kisérik a Bárányt, akárhová megyen. Ezek váltattak meg az emberek közől első zsengéűl Istennek és a Báránynak,

⁵és szájokban hazudság nem találtatott, mert szenny nélkül vannak az Isten királyiszéke előtt.

⁶És láték más angyalt az ég körében röpűlni, nála lévén az örökkévaló evangéliom, hogy hirdesse a földön lakóknak és minden népnek és nemzetségnek, nyelvnek és népnek,

⁷mondván nagy szóval: Féljétek az Urat, és adjatok neki tiszteletet; mert eljött az ő itéletének órája. Imádjátok azt, ki az eget és földet, a tengert és a vizek forrásait teremtette.

⁸És más angyal jöve utána, mondván: Leomlott, leomlott ama nagy Babilon, mely az ő paráznasága haragborával itatott minden nemzetet.

⁹És harmadik angyal jöve utánok, mondván nagy szóval: Ha ki imádja a vadállatot és az ő képét, és fölveszi annak bélyegét homlokára vagy kezére,

¹⁰az is inni fog az Isten haragjának borából, mely színborral van vegyítve az ő haragjának poharában, és kínoztatni fog tűzzel és kénkővel a szent angyalok láttára és a Bárány színe előtt;

¹¹és az ő gyötrelmök füstje fölszáll örökön örökké; és nem lesz nyugalmok éjjel-nappal azoknak, kik a vadállatot és az ő képét imádták, és a ki fölveszi az ő nevének bélyegét.

¹²Itt a szentek béketűrése, kik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét.

¹³És szózatot hallék mennyből, mely ezt mondá nekem: Irjad: Boldogok a halottak, kik az Úrban halnak meg. Már mostantól, úgymond a Lélek, nyugodjanak meg munkáiktól, mert cselekedeteik követik őket.

¹⁴És láték, és íme egy fehér felhő, és a felhőn hasonló ül vala az ember fiához, korona lévén fején, és kezében éles sarló.

¹⁵És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván a felhőn ülőnek: Ereszd neki sarlódat és arass; mert eljött az aratás órája, mivel megért a földnek aratni valója.

¹⁶És a felhőn ülő megereszté sarlóját a földön, és a föld learattaték.

¹⁷És más angyal jöve ki a templomból, mely az égben vagyon, annak is éles sarlója lévén.

¹⁸Ismét más angyal jöve ki az oltártól, kinek hatalma vala a tűz felett; és kiálta nagy szóval annak, kinél az éles sarló vala, mondván: Ereszd neki éles sarlódat, és szedd meg a föld szőllőjét, mert már megértek annak gerezdei.

¹⁹És az angyal megereszté éles sarlóját a földön, és megszedé a föld szőllőjét, és az Isten haragjának nagy kádjába hányá;

²⁰és tapostaték a kád a városon kivűl, és vér jöve ki a kádból, mely a lovak zabolájáig ére, elfolyván ezerhatszáz futamatnyira.