¹És ezek után láték más angyalt leszállani mennyből, kinek nagy hatalma vala; és a föld megvilágosíttaték az ő dicsőségétől.

²És erősen kiálta, mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon! Ördögök lakhelye lett, és minden tisztátalan lelkek tanyája, és minden tisztátalan és gyűlöletes madár tömlöcze;

³mert az ő paráznaságának haragborából ittak minden nemzetek, és a föld királyai paráználkodtak vele, és a föld kalmárai az ő gyönyörűségének bőségéből lettek gazdagokká.

⁴És hallék más szózatot mennyből, mely ezt mondá: Menjetek ki abból, én népem! hogy ne legyen részetek az ő bűnében, és csapásaiból ne jusson nektek;

⁵mert bűnei felhatottak az égig, és az Úr megemlékezett az ő gonoszságairól.

⁶Fizessetek neki, a mint ő fizetett nektek, és kétszeresen viszonozzátok az ő cselekedeteit; a pohárba, melyet töltött, kétannyit töltsetek neki.

⁷A mennyire dicsőítette magát, és gyönyörűségekben volt, annyi gyötrelmet adjatok neki és siralmat; mert azt mondja szivében: Uralkodom, mint királyné, és nem vagyok özvegy, és nem látok siralmat.

⁸Azért egy napon jőnek el az ő csapásai, a halál, siralom és az éhség, és tűzzel égettetik meg; mert erős az Isten, ki őt megitéli.

⁹És sírnak és jajgatnak fölötte a föld királyai, kik vele paráználkodtak, és gyönyörűségekben éltek, mikor látják füstjét az ő égésének.

¹⁰Távol állván az ő gyötrelmeinek félelme miatt, így szólanak: Jaj! jaj! ama nagy város, Babilon! amaz erős város! Mert egy órában jött el itéleted.

¹¹És a föld kalmárai jajgatva siratják őt, mert árúikat senki sem veszi többé,

¹²az arany és ezüst árúkat, a drágakövet és gyöngyöt, a bíbort és bársonyt, a selymet és skarlátot, (és minden ritka fát, és minden elefántból való edényt, és minden drágakőből és rézből, vasból és márványból való edényeket,

¹³és fahéjat), és jóillatszereket, kenetet és tömjént, bort és olajt, lisztlángot és búzát, barmokat, juhokat és lovakat, kocsikat és rabszolgákat és emberi lelkeket.

¹⁴És a te lelked előtt oly kivánatos gyümölcsök eltávoztak tőled; s mindaz, mi kövér és jeles volt, elveszett tőled, és többé azokat nem találják.

¹⁵Ezek árusai, kik meggazdagodtak, távol állanak tőle, gyötrelmeinek félelme miatt sírván és jajgatván,

¹⁶és mondván: Jaj! jaj! ama nagy város! mely bíborba, bársonyba és skarlátba öltözött, s fel volt ékesítve aranynyal, drágakővel és gyöngyökkel,

¹⁷egy órában mind odalett ennyi gazdagság! És minden hajókormányos és minden csolnakos és hajósnép, kik a tengeren járnak, távol állottak,

¹⁸és kiáltottak, midőn látták égése helyét, mondván: Melyik volt hasonló e nagy városhoz?

¹⁹És port hintének fejökre, és kiáltának, sírván, jajgatván és mondván: Jaj! jaj! ama nagy város! melyben meggazdagodtak mindnyájan, kiknek hajóik voltak a tengeren, annak drágaságaiból; mert egy órában elpusztúlt!

²⁰Örvendj őrajta, menny! és ti, szent apostolok és próféták! mert Isten értetek boszút állott őrajta.

²¹És egy erős angyal felvőn oly nagy követ, mint egy malomkő, és a tengerbe veté, mondván: Ily zuhanással döntetik le Babilon, ama nagy város, és többé már nem találtatik.

²²És a hárfások, énekesek és síposok szava, és a harsona többé nem hallatszik benned, és semmi művészet mestere benned többé találtatik, és a malom zörgése benned többé nem hallatszik;

²³és a lámpavilág többé nem fénylik benned; a vőlegény és menyasszony szava nem lesz hallható benned azontúl; mert a te árusaid a föld fejedelmei valának, mivel varázslásaiddal elcsábítottál minden nemzetet;

²⁴és abban találtatott a próféták és szentek vére, és mindazoké, kik megölettek a földön.