¹Mondá pedig az Úr Józuénak: Ne félj és ne rettegj; vidd el magaddal a hadakozók minden sokaságát, és fölkelvén, menj föl Hái városába. Ime kezedbe adtam annak királyát és a népet, a várost és földet.

²És cselekedjél Hái városával, és annak királyával úgy, a mint cselekedtél Jerikóval és annak királyával; a zsákmányt pedig és a barmokat mind magatoknak ragadjátok; cselt vess a város mögött.

³És fölkele Józue, és vele a hadakozók minden serege, hogy fölmenjenek Háiba; és harminczezer válogatott erős férfiút külde el éjjel,

⁴és parancsolá nekik, mondván: Vessetek cselt a város mögött, és messze ne távozzatok, és legyetek készen mindnyájan.

⁵Én pedig és a többi sokaság, mely velem van, másfelől megyünk a város ellen. És mikor kijőnek ellenünk, a mint azelőtt cselekedtünk, elfutunk, és hátat fordítunk,

⁶míg a kergetők a várostól messzebb szakadnak, azt vélvén, hogy szaladunk, mint azelőtt.

⁷Mikor tehát mi szaladunk, és ők kergetnek, keljetek föl a lesből, és dúljátok föl a várost, és kezetekbe adja azt a ti Uratok Istenetek.

⁸És midőn bevettétek, gyujtsátok föl azt, és mindent úgy cselekedjetek, a mint rendeltem.

⁹És elbocsátá őket, és elmenének a leshelyre, és megvonúlának Bétel és Hái között, Hái városának napnyugati részén; Józue pedig azon éjjel a nép között marada;

¹⁰és fölkelvén koránreggel, számbavevé társait, és a vénekkel fölméne a hadsereg élén, körűlvétetve a hadakozók segítségétől.

¹¹És mikor eljutottak és fölmentek a város ellenébe, a város éjszaki részére állának, mely között és közöttük völgy vala.

¹²Ő pedig ötezer embert választott és helyezett vala lesbe Bétel és Hái között, azon város napnyugati részére.

¹³A többi hadsereg pedig mind éjszak felé méne, úgy hogy azon sokaság utolsói a város éjszaki részét érék. Elméne tehát Józue azon éjjel, és a völgy közepébe álla.

¹⁴Mit látván Hái királya, siete reggel, és kiméne a város minden hadával, és sereget rendele a puszta felé, nem tudván, hogy háta mögött rejtekben csel vagyon.

¹⁵Józue pedig és egész Izrael megindúla helyéből, félelmet színlelvén, és futván a puszta útján.

¹⁶Amazok pedig egyetemben fölkiáltván, és egymást biztatván, kergeték őket. És midőn eltávoztak a várostól,

¹⁷és Hái városában és Bételben csak egy sem maradt, a ki nem kergette volna Izraelt, (a mint kirohantak vala, a városokat nyitva hagyván),

¹⁸mondá az Úr Józuénak: Emeld föl paizsodat, mely kezedben vagyon, Hái városa ellen, mert neked adom azt.

¹⁹És midőn fölemelte paizsát a város ellen, a lesben rejtezők azonnal fölkelének; és a városra rohanván, bevevék és fölgyujták azt.

²⁰A város férfiai pedig, kik Józuét kergetik vala, hátratekintvén, és látván a város füstjét égig emelkedni, nem futhatának többé sem ide, sem oda; kiváltképen mivel azok, kik a futást színlelék, és a puszta felé tartanának, a kergetőknek erősen ellenállottak.

²¹És látván Józue és egész Izrael, hogy a város bevétetett, és füstje fölemelkedik, visszafordúlván, megveré Hái férfiait.

²²Mivel azok is, kik bevették és fölgyujtották a várost, kijövén a városból társaik elé, a közbevett ellenséget vágni kezdék. Midőn tehát mind a két felől vágák az ellenséget, úgy, hogy annyi sokaságból senki sem szabadúla el,

²³Hái városának királyát is elevenen elfogák, és Józuéhoz vivék.

²⁴Megöletvén tehát mindazok, kik a pusztára menő Izraelt űzték vala, s azon helyen fegyver átal elhullván, Izrael fiai visszatérének, és megverék a várost.

²⁵Valának pedig, kik az nap elhullottak, férfiutól asszonyig, tizenkét ezeren, mind Hái városbeli emberek.

²⁶Józue pedig nem bocsátá le kezét, melyet fölemelt vala, tartván a paizst, mígnem megöletének Hái minden lakói.

²⁷A barmokat pedig és a város zsákmányait magok között oszták el Izrael fiai, a mint parancsolta vala az Úr Józuénak.

²⁸Ki fölgyujtá a várost, és omladék halommá tette azt mindörökre;

²⁹Annak királyát is fölakasztatá az akasztófára estig és napnyugatig; ekkor parancsola Józue, és levevék annak holttestét a keresztről, és a város kapuja elé veték, nagy halom követ hordván rá, mely fönmaradt a jelen napig.

³⁰Azután oltárt építe Józue Izrael Ura- Istenének Hébal hegyén,

³¹a mint parancsolta vala Mózes, az Úr szolgája Izrael fiainak, és megíratott Mózes törvénykönyvében; az oltár pedig faragatlan kövekből vala, melyeket vas nem illetett; és áldoza azon égő és békeáldozatokat az Úrnak.

³²És kövekre írá Mózes törvényének mását, melyet ő szerzett vala Izrael fiai előtt.

³³Az egész nép pedig és a vének, a hadnagyok és bírák kétfelől állának a szekrénynyel a papok előtt, kik hordozzák vala az Úr szövetségének szekrényét, úgy a jövevény, mint a benlakó; fele azoknak Garízim hegye mellett, és fele Hébal hegye mellett, a mint parancsolta vala Mózes, az Úr szolgája. És először megáldá Izrael népét.

³⁴Azután elolvasá minden igéit az áldásnak és átoknak, és mindeneket, a mik megirattak vala a törvény könyvében.

³⁵Semmit azokból, miket Mózes parancsolt, el nem hagya, hanem mindeneket ujonan eléada Izrael egész sokasága, az asszonyok és kisdedek és jövevények előtt, kik közöttük tartózkodnak vala.