¹És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, az Úr szóla Nun fiának, Józuénak, Mózes szolgájának és mondá neki:

²Mózes, az én szolgám meghalt; kelj föl és menj át e Jordánon te és az egész nép veled azon földre, melyet én adok Izrael fiainak.

³Mindazon helyet, melyre lábatok lép, nektek adom, a mint Mózesnek szólottam.

⁴A pusztától és Libanontól, a nagy folyóig Eufratesig, – a heteusok egész földe – a nagy tengerig napnyugat ellenében, lesz határotok.

⁵Ellenetek senki sem állhat életed teljes napjaiban; a mint Mózessel voltam, úgy leszek veled; nem maradok el tőled, el sem hagylak téged.

⁶Légy erős és bátor; mert te osztod el sorssal e népnek azon földet, melyért megesküdtem atyáiknak, hogy azt nekik adom.

⁷Légy tehát erős és igen bátor; hogy megtartsd és teljesítsd az egész törvényt, melyet neked az én szolgám, Mózes parancsolt; el ne hajolj attól se jobbra, se balra, hogy bölcs légy mindenben, a mit cselekszel.

⁸El ne távozzék e törvény könyve szádtól, hanem elmélkedjél arról éjjel és nappal, hogy megtartsd és teljesítsd mind, a mik megirattak abban; akkor eligazítod utadat, és megérted azt.

⁹Ime parancsolom neked: Légy erős és bátor. Ne rettegj és ne félj; mert veled van a te Urad Istened mindenekben, a miket kezdesz.

¹⁰És parancsola Józue a nép fejedelmeinek, mondván: Menjetek át a tábor közepén, és parancsoljátok meg a népnek, és mondjátok:

¹¹Készítsetek magatoknak eleséget; mert harmadnap múlva átkeltek a Jordánon, és bírni mentek a földet, melyet a ti Uratok Istenetek ád nektek.

¹²A rúbenitáknak is és gáditáknak és Manasszes fél-nemzetségének mondá:

¹³Emlékezzetek ama beszédre, melyet nektek az Úr szolgája, Mózes parancsolt, mondván: A ti Uratok Istenetek megadta nektek a nyugalmat és az egész földet.

¹⁴Feleségeitek és gyermekeitek és barmaitok maradjanak ama földön, melyet nektek Mózes adott a Jordánon innét: ti pedig fölfegyverkezvén, menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan az erős karúak, és hadakozzatok érettök,

¹⁵míg nyugalmat ád az Úr atyátokfiainak, a mint nektek is adott, és bírják ők is a földet, melyet a ti Uratok Istenetek ád nekik: és úgy térjetek vissza örökségtek földére, és lakjatok abban, a mit nektek Mózes, az Úr szolgája adott a Jordánon innét, napkelet ellenében.

¹⁶És felelék Józuénak, és mondák: Mind, a miket parancsoltál nekünk, megcselekesszük; és a hová csak küldesz, megyünk.

¹⁷A mint Mózesnek engedelmeskedtünk mindenben, úgy engedelmeskedünk neked is; csak legyen veled a te Urad Istened, a mint Mózessel volt.

¹⁸A ki szájadnak ellene mond, és nem engedelmeskedik minden beszédeidnek, melyeket parancsolsz neki, haljon meg. Csak te légy erős, és férfiasan cselekedjél.