¹Tehát Nun fia, Józue, két kémet külde titkon Szétimből, és mondá nekik: Menjetek, és nézzétek meg a földet és Jerikó városát. Kik eltávozván, bemenének egy Ráháb nevű paráznaasszony házába, és megnyugvának nála.

²És hirűl adák Jerikó királyának, és mondák: Ime férfiak jöttek ide be éjszaka Izrael fiai közől, hogy megkémleljék a földet.

³És Jerikó királya Ráhábhoz külde, mondván: Add ki ama férfiakat, kik hozzád jöttek, és házadba mentek, mert kémek, és az egész földet kémlelni jöttek.

⁴És az asszony fogván a férfiakat, elrejté, és mondá: Megvallom, hozzám jöttek, de nem tudtam, hovávalók;

⁵és mikor besötétedvén, a kapu betéteték, ők is kimentenek, nem tudom, hova mentek; de űzzétek hamar őket, még elfogjátok.

⁶Ő pedig a férfiakat háza tetejére vezeté, és befödé őket len-pozdorjával, mely ott vala.

⁷Azok pedig, kik elküldettek vala, utánok menének amaz úton, mely a Jordán révére viszen; és mihelyest kimentek, a kapu mindjárt betéteték.

⁸Még el sem aludtak, kik a rejtekben valának, és ime az asszony fölméne hozzájok, és mondá:

⁹Tudom, hogy az Úr nektek adta e földet; mert ránk rohant tőletek a félelem, és elcsüggedtek e föld minden lakói.

¹⁰Hallottuk, hogy az Úr kiszárasztotta a vörös tenger vizeit bémenetetek előtt, mikor Egyiptomból kijöttetek; és miket cselekedtetek az amorreusok két királyának, kik a Jordánon túl voltak, Széhonnak és Ógnak, kiket megöltetek.

¹¹És ezeket hallván megijedtünk, és elcsüggedett szivünk, és nem maradt bátorság bennünk a ti bejöveteleteken. Mert a ti Uratok Istenetek ő az Isten fönn az égben, és alant a földön.

¹²Most tehát esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek atyám házával, és adjatok nekem bizonyos jelt,

¹³hogy megszabadítjátok atyámat és anyámat, férfi- és nőtestvéreimet, és mind, a mi övék, és megmentitek életünket a haláltól.

¹⁴És azok felelék neki: A mi lelkünk legyen halálban érettetek, de úgy, ha minket el nem árúlsz; és mikor az Úr nekünk adja e földet, irgalmat és igazságot cselekszünk veled.

¹⁵Erre lebocsátá őket kötélen az ablakról, mert háza a kőkerítéshez vala ragasztva;

¹⁶és mondá nekik: A hegyekre menjetek, netalán a visszatérők elétaláljanak; és ott lappangjatok harmadnapig, míg amazok visszatérnek, és úgy menjetek útatokra.

¹⁷Kik mondák neki: Mentek leszünk az eskütől, melylyel minket megeskettél,

¹⁸ha mi bejövén a földre, e vörös zsinór jelűl leszen, és azt azon ablakra kötöd, melyen minket lebocsátottál; és atyádat, anyádat és atyádfiait és minden rokonságodat házadhoz egybegyűjtöd.

¹⁹De a ki házad ajtaján kimegy, annak vére legyen fején, és mi ártatlanok leszünk. Mindazok vére pedig, kik a házban veled lesznek, a mi fejünkre szálljon, ha valaki őket illeti.

²⁰Hogyha minket el akarsz árúlni és e beszédet kijelenteni, mentek leszünk az eskütől, melylyel minket megeskettél.

²¹És ő felelé: A mint szólottatok, úgy legyen. És elbocsátván őket, hogy elmenjenek, kifüggeszté a vörös zsinórt az ablakon.

²²Azok pedig elmenvén, a hegységre jutának, és ott maradának három nap, míg visszatérének, a kik kergették vala; mert minden utakon keresvén sem találák őket.

²³S midőn ezek a városba mentek, a kémek is visszatérének, és lejövén a hegyről, és átkelvén a Jordánon, eljutának Nun fiához, Józuéhoz, és elbeszélék neki mind, a mi velök történt vala.

²⁴És mondák: Az Úr kezünkbe adta ez egész földet, és a félelem miatt leverettek minden lakói.