¹De Izrael fiai megszegék a parancsot, és elvőnek az átokból; mert Ákán, Karmi fia, ki Zabdinak, Záre fiának fia, Júda nemzetségéből, elvőn valamit az átokból, és megharaguvék az Úr Izrael fiai ellen.

²És mikor Józue Jerikóból férfiakat küldött Hái ellen, mely Betáven mellett vagyon, Bétel városának napkeleti részében, mondá nekik: Menjetek föl, és kémleljétek meg a földet. Kik a parancsokat teljesítvén, megkémlelék Háit,

³és visszatérvén, mondák neki: Ne menjen föl az egész nép, hanem két- vagy háromezer ember menjen, és törölje el a várost; miért fáradna hiába az egész nép igen kevés ellenség ellen?

⁴Fölméne tehát háromezer hadakozó; kik mindjárt hátat fordítván,

⁵megveretének Hái városa fiaitól, és elesék közőlük harminczhat ember; és kergeté őket az ellenség a kaputól Szabarimig, és vágá a lefelé futókat; és megijede a nép szíve, és mint a víz, megolvada.

⁶Józue pedig megszaggatá ruháit, és arczczal földre borúla az Úr szekrénye előtt egész estig, mind ő, mind Izrael valamennyi vénei, és port tőnek fejeikre,

⁷és mondá Józue: Ah Uram Istenem! miért hoztad által e népet a Jordán folyóvizén, hogy az amorreusok kezébe adj bennünket, és elveszíts? Bár, a mint kezdettük vala, a Jordánon túl maradtunk volna!

⁸Én Uram Istenem! mit mondjak, látván, hogy Izrael hátat fordít ellenségeinek?

⁹Meghallják a kananeusok és a föld minden lakói, és egybegyűlvén, körűlvesznek minket, és eltörlik nevünket a földről; és mit cselekszel a te nagy nevedért?

¹⁰És mondá az Úr Józuénak: Kelj föl, miért fekszel arczczal a földön?

¹¹Vétkezett Izrael, és megszegte szövetségemet; elvettek az átokból, elloptak, és hazudtak, és edényeik közé rejtettek.

¹²És meg nem állhat Izrael az ő ellenségei előtt, és futni fog előttök, mert megfertőztetett az átoktól; nem leszek többé veletek, míg el nem tiporjátok azt, ki bűnös e vétekben.

¹³Kelj föl, szenteld meg a népet, és mondd nekik: Szenteltessetek meg holnapra! mert ezeket mondja Izrael Ura Istene: Átok van közötted, Izrael! nem állhatsz meg ellenségeid előtt, míg el nem töröltetik közőled, a ki e vétekkel megfertőztetett.

¹⁴Jőjetek elé reggel mindnyájan nemzetségeitek szerint; és a mely nemzetséget a sors találja, jőjön elé rokonságai szerint, és a rokonság a háznépek szerint, és a háznép a férfiak szerint.

¹⁵És a ki e vétekben találtatik, égettessék meg tűz által minden vagyonával együtt, mert megszegte az Úr kötését, és bűnt cselekedett Izraelben.

¹⁶Fölkelvén tehát Józue reggel, eléállítá Izraelt nemzetségei szerint, és találtaték Júda nemzetsége;

¹⁷melyet midőn családjai szerint eléállitott, találtaték Zára családja; ezt is háznépenkint eléállítván, találá Zabdit;

¹⁸kinek háznépét férfiakkint elosztván, találá Ákánt, Karmi fiát, ki Zabdinak, Záre fiának fia vala, Júda nemzetségéből.

¹⁹És mondá Józue Ákánnak: Fiam! adj dicsőséget Izrael Ura- Istenének, és tégy vallást, és jelentsd ki nekem, mit cselekedtél, el ne titkold.

²⁰És felelé Ákán Józuénak, és mondá neki: Bizony én vétkeztem Izrael Ura Istene ellen, így és így cselekedtem.

²¹Láték a zsákmány között egy igen jó, karmazsinszinű palástot és kétszáz ezüst siklust és ötven siklust nyomó aranyvesszőt; és megkivánván, elvőm és elrejtém a földben sátorom közepén, és az ezüstöt a felásott földdel befödém.

²²Józue tehát szolgákat külde, kik elfutván annak sátorához, föltalálák mind, a mi elrejtve vala azon helyen, az ezüsttel együtt.

²³És elvévén a sátorból, Józuéhoz vivék azokat, és Izrael minden fiaihoz, és az Úr elé tevék.

²⁴Fogván azért Józue Ákánt, Záre fiát, és az ezüstöt és palástot és aranyvesszőt, fiait is és leányait, ökreit és szamarait és juhait, sátorait és minden holmijét, (ő és vele egész Izrael) vivék azokat Ákor völgyébe,

²⁵a hol mondá Józue: Mivelhogy megháborítottál minket, vessen ki téged az Úr e napon. És megkövezé őt egész Izrael, és mind a mije vala, tűzzel emészteték meg.

²⁶És nagy halom követ gyűjtének rája, mely fönmaradt a jelen napig. És elfordula rólok az Úr haragja. És hivaték azon hely neve Ákor völgyének egész a mai napig.