¹Azért miután meghallották az amorreusok minden királyai, kik a Jordánon túl laknak vala napnyugatra, és Kanaán minden királyai, kik a nagy tenger közel helyeit bírják vala, – hogy kiszárasztotta az Úr Jordán folyamát Izrael fiai előtt, míg átmentek: elcsüggede szivök, és nem marada bátorság bennök, félvén Izrael fiainak bejövetétől.

²Az időben mondá az Úr Józuénak: Csinálj magadnak kő-késeket, és metéld körűl másodszor Izrael fiait.

³Megcselekvé, a mit parancsolt vala az Úr, és körűlmetélé Izrael fiait a körűlmetélés halmán.

⁴Ez pedig oka a második körűlmetélésnek: Az egész férfinemű nép, mely kijött volt Egyiptomból, valamennyi hadakozó férfiú meghalt vala a pusztában, az útnak igen hosszú kerengéseiben;

⁵kik mindnyájan körűl voltak metélve; a nép pedig, mely a pusztában született,

⁶a széles pusztának negyven esztendeig tartó útján körűlmetéletlen volt, míg elemésztetének, kik nem hallgatták az Úr szavát, és kiknek azelőtt megesküdött vala, hogy nem mutatja meg nekik a tejjel és mézzel folyó földet.

⁷Ezek fiai következének az atyák helyére, és körűlmetéltetének Józuétől; mert a mint születének, körűlmetéletlenek valának, és senki őket az útban körűl nem metélte.

⁸Miután pedig mindnyájan körűlmetéltettek, azon táborhelyen maradának, míg meggyógyulának.

⁹És mondá az Úr Józuénak: Ma vettem el rólatok Egyiptom gyalázatát. És hivaték azon hely neve Galgalának a jelen napig.

¹⁰És Izrael fiai Galgalában maradának, és Fázét tartának a hó tizennegyedik napján estve, Jerikó mezőségein;

¹¹és evének a föld gabonájából másodnap kovásztalan kenyereket és azon esztendőbeli árpalepényt.

¹²És elfogya a manna, miután a föld gabonájából ettenek, és nem éltek többé azon eledellel Izrael fiai, hanem Kanaán földének azon esztendőbeli gabonájából evének.

¹³Midőn pedig Józue Jerikó városának mezején volt, fölemelé szemeit, és láta egy ellenében álló és kivont kardot tartó férfiút, és hozzája méne, és mondá: Miénk vagy-e, vagy ellenségeinké?

¹⁴Ki felelé: Nem; hanem az Úr seregének fejedelme vagyok, és most jövök.

Leborúla Józue arczczal a földre, és imádván, mondá: Mit mond az én Uram szolgájának?

¹⁵Oldd le, úgymond, sarudat lábaidról; mert a hely, melyen állasz, szent. És úgy cselekvék Józue, a mint neki parancsolva volt.