1És lőn az Úr igéje Jónáshoz másodszor, mondván:
2Kelj föl, és eredj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a beszédet, melyet én neked mondani fogok.
3És fölkele Jónás, és Ninivébe méne az Úr igéje szerint; Ninive pedig nagy város vala, harmadnapi járó föld lévén.
4És beméne Jónás a városba egy nap járásnyira, és kiálta, mondván: Még negyven nap vagyon, és Ninive elsülyed.
5Hivének a ninivei emberek az Istenben, és böjtöt hirdetvén, szőrzsákokba öltözének nagytól kicsinyig.
6És az íge eljuta a ninivei királyhoz, ki fölkele királyiszékéből és leveté magáról ruházatát, szőrzsákba öltözék és hamuba üle.
7És kiálta és szóla Ninivében, a királynak és az ő fejedelmeinek rendeléséből, mondván: Se emberek, se barmok, se ökrök, se juhok semmit ne ízleljenek, és ne legeljenek, vizet se igyanak;
8hanem szőrzsákokba öltözzenek az emberek és barmok, kiáltsanak az Úrhoz erősen; térjen meg kiki az ő gonosz útjáról, és a rosz cselekedetből, mely kezökben vagyon.
9Ki tudja, talán hozzánk fordúl és megkegyelmez az Isten; és eltér az ő haragjának búsulásától, és nem veszünk el?
10És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjokról; és elengedé Isten a büntetést, melyről szólott vala, hogy megcselekszi rajtok, és nem cselekvé.