1És az Úr egy nagy halat rendele, hogy elnyelje Jónást; és Jónás három nap és három éjjel vala a hal gyomrában.
2És imádkozék Jónás az ő Urához Istenéhez a hal gyomrából,
3és mondá: Szorongásomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem; a pokol gyomrából kiálték, és meghallgatád az én szómat.
4Bevetettél engem a mélységbe, a tenger kebelébe, és a víz körűlvett engem; örvényeid és habjaid mind átmentek fölöttem.
5És én így szólék: Elvettettem szemeid elől; mindazáltal ismét meglátom a te szent templomodat.
6Körűlvettek engem a vizek egész lelkemig, a mélység besánczolt engem, a tenger elborította fejemet.
7A hegyek fenekéig szállottam le, a föld zárai összecsukódtak fölöttem mindörökké; de te fölemelted a romlásból életemet, én Uram Istenem!
8Mikor szorongott bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról; hogy hozzád jusson imádságom a te szent templomodba.
9Kik a hiúságokhoz hasztalanúl ragaszkodnak, elmulasztják az ő irgalmát.
10Én pedig a dicséret szavával áldozok neked; a mit fogadtam, mind megadom a szabadúlásért az Úrnak.
11És az Úr parancsola a halnak, s az kiveté Jónást a szárazra.