1Felelvén pedig Jób az Úrnak, mondá:
2Tudom, hogy mindent megtehetsz, és semmi gondolat sem titok előtted.
3Ki az, ki eltitkolja a tanácsot tudatlanúl? azért szólottam balgatagúl, és olyanokat, mik fölötte meghaladják tudományomat.
4„Halljad, és én szólok; kérdeni foglak, felelj nekem!“
5Fülem hallatára hallottam felőled, most pedig az én szemem lát téged.
6Azért én magam feddem magamat, és porban és hamuban tartok bűnbánatot.
7Miután pedig ez igékkel szólott Jóbnak az Úr, mondá a temani Elifáznak: Fölgerjedett az én haragom ellened és két barátod ellen, mert nem szólottatok előttem igazat, mint Jób, az én szolgám.
8Vegyetek azért magatoknak hét tulkot és hét kost; és menjetek az én szolgámhoz, Jóbhoz, és tegyetek égőáldozatot magatokért; Jób, pedig az én szolgám, könyörögni fog értetek; az ő személyére tekintettel leszek, hogy ne tulajdoníttassék nektek a bolondság; mert nem szólottatok igazat felőlem, mint Jób, az én szolgám.
9Elmenének tehát a temani Elifáz, a suhi Baldad és a naamati Szófár, és úgy cselekvének, a mint az Úr szólott vala nekik; és tekintettel volt az Úr Jób személyére.
10Az Úr is hajlott Jób bűnbánatára, miután ő barátiért könyörgött; És a mije volt Jóbnak, kétannyit ada neki az Úr mindenekből.
11Eljöve pedig hozzája minden atyjafia és minden nőrokona, és mindnyájan, kik őt azelőtt ismerték és vele kenyeret ettek házában; és csóválák fejöket rajta, és vigasztalák őt mindazon nyomorúság felől, melyet az Úr rá hozott vala; és kiki egy juhot ada neki és egy arany fülfüggőt.
12Az Úr pedig jobban megáldá Jóbot azután, mint azelőtt. És lőn tizennégyezer juha, és hatezer tevéje, és ezer iga marhája, és ezer szamara.
13És hét fia s három leánya vala.
14Az első nevét napnak hivá, és a másik nevét Kassziának és a harmadik neve Kenetkürtnek.
15Nem találtattak pedig oly szép asszonyok, mint Jób leányai, az egész földön, és atyjok örökséget ada nekik fitestvéreik között.
16Éle pedig Jób ezek után száznegyven esztendeig, és látá fiait és fiainak fiait negyedizig, s mint öreg és napokkal teljes meghala.