¹Nem úgy, mint kegyetlen, költöm fel őt; mert ki állhat ellen orczámnak?

²Ki adott nekem előbb, hogy visszaadjam neki? Minden, a mi az ég alatt van, enyém.

³Nem kimélem őt, akár hatalmaskodó, akár könyörgő legyen beszéde.

⁴Ki födi fel öltözete fölszínét és szája közepén ki megyen be?

⁵Orczája ajtait ki nyitja meg? fogai körűlete rettenetes.

⁶Teste öntött paizsok gyanánt egymásra fekvő pikkelyekből van egyberaggatva.

⁷Egyik a másikhoz van foglalva, és csak a lég sem megy át azokon.

⁸Egymáshoz ragadnak, és egymást tartván, el nem válnak.

⁹Prüszszentése tűz fényessége, és szemei mint a virradás pillái.

¹⁰Szájából szövétnekek jőnek ki, mint a meggyujtott tűz szikrái.

¹¹Orrlyukaiból füst jő, mint a meggyujtott és forró fazékból.

¹²Lehelése meggyujtja a szenet, és láng tör ki szájából.

¹³Nyakában lakik az erő, és előtte megy az inség.

¹⁴Teste tagjai egymáshoz vannak ragadva; mennyköveket bocsát ellene, és más helyre nem hullnak.

¹⁵Szive megkeményedik, mint a kő, és összeszorúl, mint a kovács ülője.

¹⁶Mikor fölemelkedik, félnek az angyalok, s ijedtökben megtisztulnak.

¹⁷Ha fegyver éri őt, nem állhat ellene sem dárda, sem pánczél;

¹⁸mert a vasat annyiba veszi, mint a polyvát, és a rezet, mint a redves fát.

¹⁹Nem szalasztja meg őt a nyilas férfiú, a parittya kövei szalmatörekké válnak neki.

²⁰Szalmaszálnak tartja a dorongot, és kineveti a dárdaforgatót.

²¹Napsugarak vannak alatta, és az aranyat sárként teríti maga alá.

²²Fölforralja fazék gyanánt a mély tengert, és olyanná teszi, mint mikor a kenetek forranak.

²³Utána fénylik az ösvény, hogy az örvény mintegy megőszűltnek látszik.

²⁴Nincs a földön hozzá hasonló hatalom, úgy lévén alkotva, hogy senkitől se féljen.

²⁵Minden magasságot lát, ő a király a kevélység minden fiai fölött.