¹Keresnek engem, kik az előtt nem kérdeztek; megtaláltak, kik engem nem kerestek. Mondám: Ihol én, ihol én, – a nemzetnek, mely nem hítta segítségűl az én nevemet.

²Kiterjesztettem kezeimet egész nap a hitetlen néphez, mely nem jó úton, az ő gondolatai után jár;

³a néphez, mely engem haragra ingerel szemtől szembe mindenkoron; kik a kertekben tesznek áldozatot, és téglákon áldoznak;

⁴kik a síroknál laknak és a bálványok barlangjaiban hálnak; kik sörtéshúst esznek, s förtelmes a lé fazekaikban;

⁵kik azt mondják: Távozzál tőlem, ne közelgess hozzám, mert tisztátalan vagy. Ezek füstté lesznek az én haragomban, egész nap égő tűzzé.

⁶Ime írva vagyon előttem: Nem hallgatom el, hanem megadom és visszafizetem kebelökbe

⁷a ti gonoszságtokat és atyáitok gonoszságait egyetemben, úgymond az Úr; kik áldoztak a hegyeken, és a halmokon boszantottak engem, visszamérem nekik előbbi cselekedetöket kebelökbe.

⁸Ezeket mondja az Úr: Mintha szőllőszemet találnának a gerezden, és mondanák: Ne vesd el, mert áldás az; úgy cselekszem szolgáimért, hogy mindenestül el ne veszítsem.

⁹És Jákobból ivadékot hozok ki, és Júdából, ki hegyeimet bírja; és örökleni fogják azt választottaim, és szolgáim laknak ottan.

¹⁰És a mezőségek nyájak aklaivá lesznek, és Ákor völgye a csordák fekvőhelyévé az én népemnek, kik engem kerestenek.

¹¹Ti pedig, kik elhagytátok az Urat, kik elfeledkeztetek az én szent hegyemről, kik a szerencsének oltár-asztalt készítetek, és ital-áldozatot tesztek azon,

¹²titeket fegyver alá számítalak, és mindnyájan levágva hullotok el; azért, hogy híttalak, és nem feleltetek; szólottam, és nem hallgattátok, és gonoszt cselekedtetek szemeim előtt, és választottátok, a miket nem akartam.

¹³Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime szolgáim enni fognak, és ti majd éheztek; ime szolgáim isznak, és ti szomjúhoztok.

¹⁴Ime szolgáim vigadnak, és ti megszégyenűltök; Ime szolgáim dicséretet mondanak szivök örvendezése miatt, és ti kiáltotok szivetek fájdalmában, és megtört lélekkel ordítotok.

¹⁵És neveteket átkúl hagyjátok az én választottaimnak; és megöl téged az Úr Isten, és az ő szolgáit más néven fogja nevezni.

¹⁶Melyben a ki megáldatik a földön, megáldatik az igaz Istenben; és ki a földön esküszik, az igaz Istenre esküszik; mert elfeledtetnek az előbbi nyomorúságok, és elrejtetnek az én szemeim elől.

¹⁷Mert íme én új egeket és új földet teremtek; és nem lesznek emlékezetben az előbbiek, és nem lesznek gondolatban.

¹⁸Hanem örűltök és örvendeztek mindörökké azokban, miket én teremtek; mert ime Jerusalemet örvendezésre teremtem, és az ő népét örömre.

¹⁹És örvendeni fogok Jerusalemben, és örűlni az én népemen; és nem hallatszik benne többé siralom szava és kiáltás szava.

²⁰Nem leszen ott többé kiskorú csecsemő, sem öreg, ki nem töltötte volna be napjait; mert a gyermek, mint száz esztendős hal meg, és a bűnös, ha száz esztendős is, átkozott lesz.

²¹És házakat építenek, és lakják; és szőllőket ültetnek, és azok terményét eszik.

²²Nem építenek, hogy más lakja; nem ültetnek, hogy más élvezze; mert a fa napjai szerint lesznek az én népem napjai, és kezeik munkái nagy időt érnek.

²³Az én választottaim nem munkálkodnak hiába, és nem nemzenek rettegés között; mert az Úr áldottainak ivadéka az, és velök unokáik.

²⁴És leszen, mielőtt kiáltsanak, én meghallgatom; s még mikor szólanak, meghallom.

²⁵A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán és ökör polyvát esznek, és a kigyó kenyere por leszen; nem fognak ártani és nem ölnek az én egész szent hegyemen, úgymond az Úr.