¹Ezeket mondja az Úr: Az ég az én székem, a föld pedig lábaim zsámolya; micsoda ház az, melyet nekem építetek, és micsoda helye ez nyugodalmamnak?

²Mindezeket az én kezem alkotta, és lettek mindezek, úgymond az Úr. Kire tekintsek pedig, ha nem a szegényre és a töredelmes szívűre, ki beszédemre retteg?

³A ki tulkot áldoz, mint a ki férfiat öl; a ki juhot áldoz, mint ki az eb agyvelejét kivágja; a ki eledel-áldozatot tesz, mint a ki sörtésvérrel áldoz; a ki tömjént ajánl föl, mint ki a bálványt áldja. Mindezeket választották utaikban, és lelkök utálatosságaikban gyönyörködött.

⁴Azért én is az ő megcsúfolásukat választom, és a mitől féltek, rájok hozom; mert híttam, és nem volt, a ki feleljen; szólottam, és nem hallották, hanem gonoszt cselekedtek az én szemeim előtt, és a miket nem akartam, azokat választották.

⁵Halljátok az Úr igéjét, kik rettegtek igéire! mondjátok atyátokfiai, kik titeket gyülölnek, és kik eltaszítanak titeket az én nevemért: Dícsőíttessék az Úr, hogy lássuk őt a ti világosságtokban! – Ők pedig megszégyenűlnek.

⁶A nép szava a városból, szózat a templomból, az Úr szava, ki megfizet ellenségeinek.

⁷Mielőtt vajudott volna, szült; mielőtt elérkezett szűlésfájdalma, fiúmagzatot szült.

⁸Ki hallott valaha ilyet, és ki látott ehhez hasonlót? Vajjon a föld szül-e egy nap? avagy születik-e egyszerre egy nemzedék? mert Sion mint alig szülendő szülte az ő fiait.

⁹Vajjon én, ki másokat szülőkké teszek, magam nem szülök-e? úgymond az Úr, én, ki egyebeknek nemzést adok, magtalan leszek-e? úgymond a te Urad Istened.

¹⁰Vigadjatok Jerusalemmel, és örvendezzetek benne mindnyájan, kik őt szeretitek; örüljetek vele örömmel mindnyájan, kik rajta bánkódtok,

¹¹hogy szopjatok és beteljetek az ő vigasztalása emlőjétől; hogy fejjetek, és gyönyörűséggel bővelkedjetek az ő mindennemű dicsőségével.

¹²Mert ezeket mondja az Úr: Ime én rája térítem a békeséget, mint a folyóvizet, és mint megáradt patakot a pogányok dicsőségét; és szopni fogtok és ölben hordoztatni, és térdeken hízelkednek nektek.

¹³Mint kinek anyja hízeleg, úgy vigasztallak én titeket és Jerusalemben megvigasztaltattok.

¹⁴Meglátjátok, és örűlni fog szívetek, és csontjaitok mint a fű megifjodnak, és megismertetik az Úr keze az ő szolgáin, és haragja ellenségein.

¹⁵Mert íme az Úr tűzben jő el, és mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizessen haragja búsulásában, és dorgáljon a tűz lángjában.

¹⁶Mert az Úr tűz által fog itélni, és az ő fegyverével minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek.

¹⁷A kik megszentelve és megtisztúlva vélték magokat a kertekben, az ajtó mögött belül, kik sörtéshúst ettenek és utálatosságot és egeret, megemésztetnek egyetemben, úgymond az Úr.

¹⁸Mert az ő cselekedeteiket és gondolataikat (ismerem). Eljövök, hogy egybegyűjtsek minden nemzetet és nyelvet; és eljőnek, és meglátják az én dicsőségemet.

¹⁹És jelt teszek rájok és a kik közőlük megszabadúlnak, elküldöm a nemzetekhez a tengerre Afrikába és Lídiába, a nyillal lövőkhöz; Olaszországba és Görögországba, a távol szigetekbe azokhoz, kik nem hallottak felőlem, és nem látták az én dicsőségemet. És hirdetni fogják dicsőségemet a nemzeteknek.

²⁰És atyátokfiait mind elhozzák minden nép közől ajándékúl az Úrnak lovakon és szekereken és hordszékeken, öszvéreken és kocsikon, az én szent hegyemre Jerusalembe, úgymond az Úr, szinte mintha Izrael fiai ajándékot vinnének tiszta edényben az Úr házába.

²¹És azok közől papokat választok és levitákat, úgymond az Úr.

²²Mert mint az új egek és az új föld, melyeket én állandókká teszek előttem, úgymond az Úr, úgy áll meg a ti ivadékotok és nevetek.

²³És leszen hónapról hónapra, és szombatról szombatra, minden test eljő, hogy imádkozzék az én színem előtt, úgymond az Úr.

²⁴És kimennek, és meglátják a férfiak holttesteit, kik ellenem vétkeztek; az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem oltatik; és undorító látványúl lesznek minden test előtt.