¹Kicsoda ez, ki Édomból jő, megfestett ruhákban Bózrából? ez az ékes az ő köntösében, járván erejének teljességében? Én vagyok, ki igazságot szólok, és oltalomúl kelek a megszabadításra.

²Miért vörös tehát a te öltözeted, és ruháid, mint a sajtóban nyomóké?

³A sajtót egyedűl tapostam, és a nemzetek közől senki sincs velem; összetapodtam őket búsulásomban, és eltiportam őket haragomban, és az ő vérök ruházatomra frecscsent, és minden öltözetemet megrútítottam.

⁴Mert szivemben a boszúállás napja, az én megszabadításom esztendeje eljött.

⁵Körűltekinték, és nem vala segítő; kerestem, és nem volt, ki megsegítsen; és megszabdított engem az én karom, és haragom megsegített engem.

⁶És összetiportam a népeket búsulásomban, és megrészegítettem őket haragomban, és a földre vontam le erejöket.

⁷Megemlékezem az Úr irgalmasságáról, dicséretet mondok az Úrnak mindenekért, miket az Úr nekünk adott, és az Izrael házával tett jók sokaságaért, melyeket velök cselekedett az ő kegyelmessége szerint, és irgalmának sokasága szerint.

⁸Mert mondá: Bizonyára az én népem ez, nem megtagadó fiak; és szabaditójok lett nekik.

⁹Minden ő szorongásukban nem tűnődött, és orczájának angyala megszabadította őket; szerelmében és kegyelmességében váltotta meg, és fölemelte őket minden időben.

¹⁰Ők pedig haragra ingerlették és megszomorították az ő Szentjének lelkét, azért ellenségökké változott, és legyőzte őket.

¹¹De megemlékezett a hajdankor napjairól, Mózesről és az ő népéről. Hol vagyon (most), ki ezeket kivezette a tengerből az ő nyája pásztoraival? Hol vagyon, ki beléje adta az ő szentének lelkét?

¹²Ki Mózest jobbjánál fogva vezeté az ő fölséges karjával, ki elválasztá előttök a vizeket, hogy magának örök nevet szerezzen;

¹³ki áthozá őket a mélységes örvényeken, mint a nem botló lovat a pusztában.

¹⁴Mint a mezőre menő barmot, úgy vezeté őket az Úr lelke. Igy hordoztad a te népedet, hogy magadnak dicsőséges nevet szerezz.

¹⁵Tekints alá mennyből, és nézz le a te szent és dicsőséges lakhelyedből. Hol a te buzgó szerelmed és erősséged, a te irgalmasságod és könyörűleted sokasága? visszavonúltak tőlem.

¹⁶Te vagy a mi Atyánk, mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te vagy, Uram, a mi Atyánk, a mi Megváltónk, a te neved öröktől fogva van.

¹⁷Miért hagytál, Uram, minket eltévelyedni a te utaidról, megkeményedni szivünkben, hogy ne féljünk téged? Fordúlj hozzánk a te szolgáidért, örökséged nemzetségeiért.

¹⁸Mint a semmit, elfoglalták a te szent népedet; ellenségeink tapodták szent helyedet.

¹⁹Lettünk, mint kezdetben, mikor rajtunk még nem uralkodtál, és a te nevedről még nem neveztek minket.