¹Ime nem rövidűlt meg az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem nehezűlt meg füle, hogy meg ne hallgathatna;

²de a ti gonoszságtok választ el titeket Istenetektől, és bűneitek rejtik el az ő orczáját előletek, hogy meg ne hallgasson.

³Mert kezeitek megfertőztettek vérrel, és ujjaitok gonoszsággal; ajkaitok hazudságot szólanak, és nyelvetek gonoszságot beszél.

⁴Nincs, a ki igazságra hivatkozzék, sem a ki igazán itéljen; hanem a semmiben bíznak, és hiúságokat szólanak; bajt fogannak, és gonoszságot szülnek.

⁵Az áspis-kigyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; a ki azok tojásaiból eszik, meghal, és a mi kikel, basiliskussá leszen.

⁶Az ő pókhálójokból nem lesz ruházat, és szövésökből nem lesz takaró; munkájok hasztalan munka, és a gonoszság cselekedete az ő kezeikben.

⁷Lábaik gonoszra futnak, és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik haszontalan gondolatok; pusztítás és romlás van az ő útaikon.

⁸A békeség útját nem ismerik, és nincsenek igaz járatban; ösvényeik tekervényesek nekik; a ki csak azokon jár, nem tud a békeségről.

⁹Azért messze távozott tőlünk az itélet, és az igazság nem ér el minket; világosságot várunk, és ime a sötétség; fényességet, és homályban járunk.

¹⁰Tapogatjuk, mint vakok, a falat, és mint a szem nélkül levők, tapogatódzunk; megbotlunk délben, mint a sötétben, homályban vagyunk, mint a holtak.

¹¹Morgunk mindnyájan, mint a medvék, és mint a galambok, epedve nyögünk; várjuk az itéletet, és nincs; a szabadúlást, és messze távozott tőlünk.

¹²Mert megsokasodtak a mi gonoszságaink előtted, és bűneink ellenünk szólnak; mert a mi vétkeink velünk vannak, és gonoszságainkat elismerjük,

¹³hogy vétkeztünk és hazudtunk az Úr ellen, és elfordúltunk, hogy ne menjünk a mi Istenünk után, hogy rágalmat és törvényszegést szóljunk; gondoltuk és szivünkből szólottuk a hazudság igéit.

¹⁴És hátra tért az itélet, és távol áll az igazság; az utczán összeroskad az igazság, és nem mehet elő a jogosság.

¹⁵És feledésbe ment az igazság, és a ki távozott a gonosztól, zsákmánynyá lett. Látta ezt az Úr, és gonosznak látszott szemei előtt, hogy nincs igazság.

¹⁶És látta, hogy nincs férfiú, és elálmélkodott, hogy nincs, ki elejét vegye; azért fölsegíti azt karjával, és igazságával megerősíti.

¹⁷Felöltözik az igazságba, mint pánczélba, és a szabadúlás sisakja az ő fején; felöltözik a boszúállás ruházatába, és mint palásttal, befödi magát buzgó haraggal,

¹⁸mint a ki boszúállásra megyen, haragjával megfizet ellenségeinek, és a kölcsönt visszaadja ellenkezőinek, és a szigeteknek hasonlóval fizet.

¹⁹És a napnyugatiak félni fogják az Úr nevét, és a napkeletiek az ő dicsőségét, mikor eljő, mint a sebes folyóvíz, melyet az Úr szele hajt.

²⁰És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, kik megtérnek a gonoszságból Jákobban, úgymond az Úr.

²¹Ez az én szövetségem velök, úgymond az Úr: Az én lelkem, mely benned vagyon, és igéim, melyeket szádba adtam, nem távoznak el szádtól és ivadékod szájától, és ivadékod ivadékának szájától, úgymond az Úr, mostantól és mindörökké.