¹Kelj föl, világosúlj meg, Jerusalem! mert eljött a te világosságod, és az Úr dicsősége fölötted feltámadott.

²Mert ime sötétség borítja a földet, és homály a népeket; fölötted pedig föltámad az Úr, és az ő dicsősége látható benned.

³És a népek a te világosságodban járnak, és a királyok a neked támadott fényességben.

⁴Emeld fel köröskörűl szemeidet, és lássad; mindezek egybegyűlnek, hozzád jőnek; a te fiaid messzünnen jőnek, és leányaid minden oldalról indúlnak.

⁵Akkor meglátod a bővelkedést, és csodálkozik és kitágúl szived, mikor hozzád tér a tenger sokasága, és hozzád jő a pogányok ereje.

⁶Tevék sokasága borít el téged, Mádián és Éfa gyors tevéi; mind eljőnek Szábából, aranyat és tömjént hozván, és az Úrnak dicséretet zengvén.

⁷Cédár minden barma egybegyüjtetik hozzád, Nabajot kosai szolgálnak neked; föláldoztatnak azok engesztelő oltáromon mert az én fölségem házát megdicsőitem.

⁸Kicsodák ezek, kik mint a felhők repűlnek, és mint a galambok ablakaikra?

⁹Mert engem várnak a szigetek, és legelsőbb a tenger hajói, hogy fiaidat elhozzam a távolból, az ő ezüstjöket és aranyukat velök a te Urad Istened nevének, és Izrael Szentjének, mert megdicsőített téged.

¹⁰És a jövevények fiai fölépítik kőfalaidat, és azok királyai szolgálnak neked; mert haragomban vertelek meg téged, és engesztelődésemben könyörűltem rajtad.

¹¹És nyitva lesznek kapuid szűntelen, sem éjjel sem nappal nem tétetnek be, hogy hozzád hozassék a pogányok erőssége, és azok királyai hozzád vitessenek.

¹²Mert a nemzet és ország, mely nem szolgál neked, elvesz; és a pogányok pusztulással pusztíttatnak el.

¹³A Libanon dicsősége hozzád jő, a jegenyefa és puszpáng és fenyőfa mind együtt az én szent helyem fölékesítésére; és lábaim helyét megdicsőítem.

¹⁴És meggörbűlve jőnek hozzád azok fiai, kik téged megaláztak, és lábaid nyomdokaihoz borulnak mindnyájan, kik téged gyaláztanak, és az Úr városának neveznek téged, Izrael Szente Sionának.

¹⁵Azért, hogy elhagyatva voltál és gyülöltettél, és nem volt benned átmenő, örök dicsőséget adok neked, örömet nemzedékről nemzedékre.

¹⁶És a népek tejét fogod szopni, és királyok emlőjével tápláltatol; és megtudod, hogy én vagyok a te megszabadító Urad és Megváltód, Jákob erőse.

¹⁷Rézért aranyat hozok, és vasért ezüstöt hozok, és fáért rezet, és kövekért vasat; és felvigyázóddá a békeséget teszem, és gondviselőddé az igazságot.

¹⁸Nem hallatszik többé hamisság a te földeden, pusztítás és rontás határaidon; hanem a szabadúlás foglalja el kőfalaidat és kapuidat a dicséret.

¹⁹Nem a nap lesz neked többé nappali világítóúl, és nem a hold fénye világít majd neked; hanem az Úr lesz neked örök világosságod, és Istened a te dicsőséged.

²⁰Nem száll le többé a te napod, és holdad nem fogyatkozik meg; mert az Úr lesz neked örök világosságod, és siralmad napjai véget érnek.

²¹A te néped, a kik mind igazak, örökségűl bírják az országot mindörökké, mint ültetésem csemetéje, mint kezeim munkája dicsőitésemre.

²²A legkisebb is ezerré leszen, és a kisded igen erős nemzetté; én, az Úr, maga idejében hirtelen megcselekszem ezt.