1Ki hiszen a mi hallomásunknak? és az Úr karja kinek lőn kijelentve?
2Felnövekedett, mint a vesszőszál őelőtte, és mint a gyökér a szomjúhozó földből; nincs neki színe, sem ékessége; és néztük őt, és nem volt tekintete, hogy kivántuk volna őt,
3a megutáltat és legutolsót az emberek között, a fájdalmak férfiát, a nyomorúsághoz szokottat; ki elrejtette orczáját, mint megútált, azért nem is becsültük őt.
4Bizonyára a mi betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat ő hordozta; és mi őt mintegy poklosnak tartottuk, és az Istentől megvertnek és megalázottnak;
5ő pedig megsebesíttetett a mi gonoszságainkét, megroncsoltatott bűneinkért; a mi békeségünkért van rajta a fenyíték, és az ő kékségével gyógyúltunk meg.
6Mi mindnyájan, mint a juhok, eltévelyedtünk, kiki az ő útjára térűlt; és az Úr őrá tette mindnyájunk gonoszságát.
7Föláldoztatott, mert ő akarta, és nem nyitotta meg száját; mint a juh, leölésre vitetik, és megnémúl, mint a bárány nyirője előtt, és nem nyitja meg száját.
8A szorongatásból és itéletből kiragadtatik; az ő nemzedékét ki fogja elbeszélni? mert kivágatik az élők földéből, az én népem bűneiért vertem meg őt.
9És istenteleneket ad temetéseért és gazdagot halálaért, mivelhogy gonoszságot nem cselekedett, sem álnokság nem volt szájában.
10És az Úr meg akarta őt rontani szenvedés által; de ha életét adja a bűnért hosszúéletű ivadékot lát, és az Úr akaratja az ő keze által sikerűlni fog.
11Mivelhogy munkálkodott az ő lelke, látni fog és megelégszik; tudományával ő, az én igaz szolgám, sokat megigazúlttá tesz, és azok gonoszságait ő hordozza.
12Azért igen sokat adok neki osztályúl, és az erősek ragadományait osztani fogja, mivelhogy halálra adta életét, és a bűnösök közé számláltatott; ő sokak bűnét viselte, és könyörgött a bűnösökért.