¹Kelj föl kelj föl, öltözzél erősségedbe, Sion! öltözzél dicsőséged ruházatába, Jerusalem, a Szentnek városa! mert nem megyen többé rajtad át a körülmetéletlen és tisztátalan.

²Rázkódjál ki a porból, kelj föl, ülj le Jerusalem! oldd meg nyakad bilincseit, Sion fogoly leánya!

³Mert ezeket mondja az Úr: Ingyen adattatok el, és pénz nélkül fogtok megváltatni.

⁴Mert ezeket mondja az Úr Isten: Kezdetben Egyiptomba ment le népem, hogy ott jövevény legyen; és Asszúr minden ok nélkül nyomorgatta őt.

⁵És most mi közöm nekem itt, úgymond az Úr, hogy elvitetett ok nélkül az én népem? A rajta uralkodók gonoszúl cselekszenek, úgymond az Úr, és napestig szűntelen káromoltatik az én nevem.

⁶Azért ismerje meg népem az én nevemet az napon; mert én magam, a ki szólottam, ime jelen vagyok!

⁷Mely szépek a hegyeken a békehirdető és prédikáló lábai, ki jót hirdet, ki üdvösséget prédikál, ki Sionnak mondja: Uralkodik a te Istened!

⁸A te őrállóid szava: Fölemelik szavokat, dicsérnek egyetemben; mert szemtől szembe meglátják, mikor megtéríti az Úr Siont.

⁹Örűljetek és mondjatok dicséretet együtt Jerusalem romjai! mert az Úr megvigasztalja népét, megváltja Jerusalemet.

¹⁰Az Úr készen tartja szent karját minden népek szemei előtt; és meglátják a föld minden határai a mi Istenünk szabadítását.

¹¹Távozzatok, távozzatok el, menjetek ki innét; fertőzöttet ne illessetek, menjetek ki belőle; tisztúljatok meg, kik az Úr edényeit hordozzátok.

¹²Mert nem tolongva mentek ki, s nem mint futók siettek; mert az Úr fog menni előttetek, és egybegyűjt titeket Izrael Istene.

¹³Ime értelmes leszen az én szolgám, fölmagasztaltatik, fölemeltetik és igen nagy leszen.

¹⁴A mint sokan álmélkodnak rajtad, úgy dicstelen lesz a férfiak között az ő tekintete és ábrázata az emberek fiai között.

¹⁵Ez meghint sok nemzetet, a királyok befogják előtte szájokat; mert a kiknek nem is beszéltek felőle, látják, és a kik mit sem hallottak, szemlélik.