¹Szállj le, ülj a porba, Babilon szűz leánya! ülj a földre; nincs királyiszéke a kaldeusok leányának; mert többé nem hivatol puhának és gyöngédnek.

²Fogd a malomkövet, és őrölj lisztet; mezítelenítsd meg szemérmedet, takard ki válladat, fedezd föl száraidat, gázolj át a folyóvizeken.

³Felfödöztetik a te gyalázatod, és meglátszik a te szégyenséged; boszút állok, és ember nem áll ellenem.

⁴A mi megváltónk neve, seregek Ura, Izrael Szentje.

⁵Ülj hallgatva, és menj a sötétségbe, kaldeusok leánya! mert nem hívatol többé országok asszonyának.

⁶Megharagudtam népemre, megfertőztettem örökségemet, és kezedbe adtam őket; s te nem cselekedtél azokkal irgalmasságot, az elaggott fölött igen megnehezítetted igádat,

⁷és ezt mondottad: Úrnő leszek mindörökké. Nem gondoltál ezekre, és nem emlékeztél meg utolsó dolgaidról.

⁸És most halljad ezeket, te gyönge és bizton élő! ki ezt mondod szivedben: Én vagyok, és nincs több énkivülem; nem fogok ülni özvegyűl, és tudni a magtalanságról.

⁹Mind a kettő hirtelen rád jő egy napon, a magtalanság és özvegység mind rád jőnek, a varázslás sokasága miatt, és bűbájosaid nagy megátalkodása miatt.

¹⁰Gonoszságodban biztál, és mondottad: Nincs, ki lásson engemet; ez a te bölcseséged és tudományod megcsalt téged; és mondottad szivedben: Én vagyok, és kivülem nincs más.

¹¹Rád jő a veszedelem, és nem tudod annak eredetét; és rád rohan a nyomorúság, melyet el nem távoztathatsz; hirtelen rád jő a nyavalya, melyről nem is tudsz.

¹²Állj elé bűbájosaiddal és varázslásaid sokaságával, melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, hatalán valamit használna neked, vagy ha erősebb lehetnél.

¹³Megfogyatkoztál tanácsaid sokaságában; álljanak elé és szabadítsanak meg téged az égbe nézők, kik a csillagokat vizsgálják, és a hónapokat számitják, hogy neked azokból hirdessék a jövendőt.

¹⁴Ime olyanok, mint a pozdorja, tűz égeti meg őket; nem szabaditják meg lelköket a lángból; nincs szén, melynél melegedjenek, sem tűz, hogy ahhoz üljenek.

¹⁵Igy jársz te azokkal, kikkel törődtél, s ifjúságodtól viszonyban állottál; kiki tévelyeg az ő útján; nincs, ki téged megszabadítson.