¹Összetöretett Bél, lerontatott Nábó; bálványaik oktalan állatokra és barmokra rakattak, a ti fárasztásig való nagyon súlyos terheitek.

²Összeroskadtak és lerontattak egyetemben, nem szabadíthatták meg hordozóikat, és magok is fogságra jutnak.

³Halljatok engem, Jákob háza, és Izrael házának minden maradványa! kiket az én méhem hordozott, kiket méhemben viseltem.

⁴Mind a vénségig ennenmagam és mind az őszűlésig én hordozlak; én teremtettelek és én visellek, én hordozlak és megszabadítlak.

⁵Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé, kivel vettek egybe, és kihez tesztek hasonlóvá?

⁶Ti, kik aranyat adtok az erszényből, és az ezüstöt mérleggel méritek, ötvöst fogadván, hogy Istent csináljon, mely előtt leborúlnak s azt imádják.

⁷Fölemelik azt, vállaikon hordozván és letévén az ő helyére; és veszteg áll ott, és nem mozdúl ki helyéből; de mikor hozzá kiáltanak sem hallja; nem szabadítja meg őket a szorongatásból.

⁸Emlékezzetek meg erről, és szégyenűljetek meg; szálljatok szivetekbe, pártütők!

⁹Emlékezzetek meg az előbbi időről, mert én vagyok az Isten, és nincs több Isten, és nincs hozzám hasonló.

¹⁰Ki elejétől megjelentem a végső dolgot, és kezdettől azokat, melyek még nem lettek, mondván: Az én tanácsom megáll, és minden akaratom megleszen.

¹¹Ki elhívom napkeletről a madarat, és messze földről az én akaratom szerint való férfiút. Én szólottam és eléidézem; elrendeltem, és megcselekszem azt.

¹²Halljatok engem, kemény szivűek! kik távol vagytok az igazságtól.

¹³Közel hozom az én igazságomat, nem távozik el, és az én szabadításom nem késik. Sionban szabadúlást mutatok, és Izraelben az én dicsőségemet.