¹Ezeket mondja az Úr Círusnak, az én fölkentemnek, kit jobbkezénél fogok, hogy meghódoltassam színe előtt a népeket, és a királyokkal hátat fordíttassak, ki előtt megnyitom az ajtókat, és a kapuk be nem tétetnek.

²Én előtted megyek, és a földnek dicsőit megalázom; a rézkapukat lerontom, és a vasrudakat összetöröm.

³És neked adom az elrejtett kincseket és a titokban tartott ékszereket, hogy tudjad, mikép én vagyok az Úr, ki neveden szólítalak, Izrael Istene.

⁴Az én szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért, neveden szólítottalak téged, képmássá tettelek, mielőtt ismertél volna engemet.

⁵Én vagyok az Úr, és nincs több; énkivülem nincs Isten; felöveztelek téged, mielőtt ismertél volna engemet,

⁶hogy megtudják mind a napkeletiek mind a nyugatiak, hogy énkivülem nincs más. Én az Úr, és nincs más;

⁷ki világosságot hozok elé, és sötétséget teremtek, békeséget szerzek, és roszat idézek elé; én, az Úr, cselekszem mindezeket.

⁸Egek! harmatozzatok onnan felől, és a föllegek csöpögjék az igazat; nyilatkozzék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt; és az igazság együtt származzék. Én, az Úr, teremtém őt.

⁹Jaj annak, ki ellene mond alkotójának! jaj a számosi föld cserepének! Vajjon mondja-e a sár fazekasának: Mit művelsz? és (mondja-e) műved: Kéz nélkül vagy?

¹⁰Jaj, ki atyjának mondja: Minek nemzettél? és az asszonynak: Minek szültél?

¹¹Ezeket mondja az Úr, Izrael Szente, az ő alkotója: Jövendő dolgokat kérdezzetek tőlem fiaim felől, és kezeim alkotmánya felől parancsoljatok velem.

¹²Én alkottam a földet, és én teremtettem rajta az embert; az én kezeim terjesztették ki az egeket, és én parancsolok azok minden seregének.

¹³Én támasztottam őt igazságra, és minden útját igazgatom; ő építi föl városomat, és foglyaimat elbocsátja nem váltságdijért, sem ajándékokért, úgymond a seregek Ura Istene.

¹⁴Ezeket mondja az Úr: Egyiptom szerzeménye és Szerecsenország kereskedése és a szabeusi termetes férfiak hozzád mennek át, és tieid lesznek. Utánad járnak és bilincscsel kötözve mennek, és meghajolnak előtted, könyörögvén neked: Csak tenálad vagyon az Isten, és nincs Isten tekivüled.

¹⁵Bizonyára te elrejtett Isten vagy, Izrael üdvözítő Istene.

¹⁶Megszégyenűlnek és megpirúlnak mindnyájan, gyalázatra jutnak egyetemben a tévelyképek alkotói.

¹⁷Izrael pedig megszabadúl az Úrban örök szabadúlással; nem szégyenűltök és nem pirúltok meg mindörökön örökké.

¹⁸Mert ezeket mondja az Úr, az egek teremtője, önmaga a földnek alkotó Istene, és annak képzője, önmaga annak teremtője; nem hiába teremtette azt, lakóhelyűl alkotta azt: Én az Úr, és nincs más.

¹⁹Nem rejtekben szólottam a föld sötétes helyén; nem mondottam Jákob ivadékának: Hiába kérdeztek engem! Én vagyok az Úr, igazságot szóló, igazat hirdető.

²⁰Gyűljetek egybe, jőjetek és járúljatok elé mind együtt, kik megszabadúltatok a pogányok közől! tudatlanok, a kik faragott fájokat fölemelik, és könyörögnek oly istenhez, ki nem szabadító.

²¹Hirdessétek, és jőjetek elé, és tanácskozzatok együtt. Ki hallatta ezt kezdettől, régtől fogva ki mondta ezt meg előre? Nem én-e, az Úr? és nincs több Isten nálamnál, igaz és szabadító Isten nincs énkivűlem.

²²Térjetek hozzám, és megszabadúltok, föld minden határai! mert én vagyok az Isten, és nincs más.

²³Enmagamra esküdtem, igazság igéje megyen ki számból, és nem tér vissza:

²⁴hogy nekem hajol meg minden térd, és esküszik minden nyelv.

²⁵Azért fogják mondani: Az Úrban van az én igazságom és uralmam; hozzája fognak jőni, és megszégyenűlnek mindnyájan, kik ellene tusakodnak.

²⁶Az Úrban igazúl meg és dicsértetik Izrael minden ivadéka.