¹Halljátok ezeket, Jákob háza! kik Izrael nevéről neveztettek, és Júda forrásaiból származtatok, kik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenéről emlékezetet tesztek, de nem híven, sem igazán.

²Mert a szent városról neveztetnek, és Izrael Istenére támaszkodnak; seregek Ura, az ő neve.

³A régi dolgokat elejétől hirűl adtam, az én számból származtak, és hallattam azokat; hirtelen megcselekedtem, és meglettek.

⁴Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vas-ín a te nyakad, és réz a te homlokod.

⁵Azért megjelentettem neked elejétől, minek előtte elérkeznének, tudatodra adtam neked, netalán azt mondjad: Az én bálványaim cselekedték ezeket, s az én faragványaim és öntvényeim intézték.

⁶A miket hallottál, ime lásd mind. Ti pedig hirdettétek-e? Hallatom veled az új dolgokat azóta, a megtartottakat, miket nem tudsz.

⁷Most termettek elé és nem régóta; és időnap előtt nem hallottál azokról, netalán azt mondjad: Ime én tudtam azokat.

⁸Nem hallottad, és nem tudtad, és nem nyilt meg azóta füled: mert tudom, hogy vétkezvén vétkezel, és törvényszegőnek híttalak téged anyád méhétől fogva.

⁹Az én nevemért elhalasztom haragomat, és dicsőségemért körűlfoglak téged, hogy el ne veszsz.

¹⁰Ime megtisztítottalak, de nem mint az ezüstöt, elválasztottalak téged a szegénység kemenczéjében.

¹¹Enmagamért, enmagamért mívelem ezt, hogy ne káromoltassam; és az én dicsőségemet másnak nem adom.

¹²Hallj engemet, Jákob és Izrael! kit én hívok. Enmagam, én, az első, s én, az utolsó.

¹³Az én kezem alapította a földet is, és az én jobbom mérte meg az egeket; én szólítom azokat, és megállanak egyetemben.

¹⁴Gyűljetek egybe, ti mindnyájan, és halljátok: Ki jelentette meg közőlük ezeket? Az Úr szereti őt; akaratját teljesíti Babilonban, és az ő karja a kaldeusokon.

¹⁵Én, én szólottam, és híttam őt; elhozom őt, és elegyengettetik útja.

¹⁶Járúljatok hozzám, és halljátok ezt: Nem szólottam kezdettől rejtekben; az időtől, mielőtt meglenne, ott voltam; és most az Úr Isten küldött engem és az ő lelke.

¹⁷Ezeket mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szente: Én vagyok a te Urad Istened, ki hasznos dolgokra tanítlak, vezérelvén téged az úton, melyen jársz.

¹⁸Vajha az én parancsaimra figyelmeztél volna! békeséged leendett, mint a folyóvíz

¹⁹és ivadékod leendett, mint a fövény, és a te méhed nemzedéke, mint annak kövecsei; nem veszett és nem írtatott volna ki az ő neve színem elől.

²⁰Menjetek ki Babilonból, fussatok a kaldeusoktól, örvendező szózattal hirdessétek; hallassátok ezt, és vigyétek el a föld végső határiig. Mondjátok: Az Úr megszabadította szolgáját, Jákobot.

²¹Nem szomjúhoztak a pusztában, midőn kihozta őket, vizet eresztett nekik a kősziklából, meghasította a kősziklát, és víz ömlött.

²²Nincs békeségök az istenteleneknek, úgymond az Úr.